39. rész

Ahogy odaértem, megláttam Austint egy lapáttal (????????) és Kate-et egy kosárlabdával.
-Tiii miii az istent csináltok iiiit??? -döbbentem le.
-Kate volt!
-Austin volt! -üvöltötték egyszerre, de nem láttam semmi féle rongálást.
-Mit törtetek el.
-Seeeeemmmiiiiiiiiit. -jött a válasz. De persze ezeknek nem lehet hinni.
-Komolyan!
-Jóóó. -állt fel Austin, és az ablakomra mutatott.
-De ennek semmi baja!

Aust és Kate olyan fejet vágtak, mint akik most nyerték volna meg a lottót.
-De akkor mit törtünk el? -értetlenkedett Kate.
-Hááááát..... Nem tök mindegy? Menjünk már suliba. -mondta Austin, azzal a lendülettel kirángatott  a szobámból.

Út közben Justin az új cipőjével villogott, Alexék pedig leszólták, mert nem Nike. Ezek kimerítik az ovis kifejezést.
Mi, Kate-tel hátul sétáltunk, közben pedig azon agyaltunk, hogy milyen értelmes dolog sétálni. Wow.
A sulihoz érve, Alexet egy csapat 12.-es várta. Kérdőn néztem rá, amikor is eszembe jutott az amit reggel mondott. Benne van már 3 bandában.
Hát ahogy elnéztem őket, nem a jeles magatartásos csoportot erősítik. Már megint kezdik.
Ők el is tűntek a suli udvarán, persze Justin és Austin kérdőn néztek rám.
-Hááát Alex régen is bandázott, tehát nem meglepő, hogy itt is keresi a bajt.
-Ez nem jó. -kockásodott Justin.
Austinra néztem, aki csak rángatta a vállát.
Kis féltékeny :)





A suli hamar ment. Nem volt gáz. Csak a szokásos. Justinnal kötekedtek, Austin bealudt, Alex bandázott, Kate visított, én  meg elvoltam. Csak egy szokásos nap..

Hazafelé Kate rájött, hogy a póniját (???) a suliboxban hagyta, ezért engem is visszarángatott.
Ahogy kereste a kis pacit, megláttam Alexet egy Jack Daniel's-el a kezében. Hát ennyi kellet nekem.

-Alex! Az neked minek? -mutattam az az üvegre.
-Jaaahhhh.. semmiiiiii. -vihogott, én meg láttam, hogy teljesen részeg. Csodás.
-Mennyit ittál?
-Shhhhhh.- röhögött, és azzal a kilengéssel majdnem rám esett.
-Alex, Alex. -ráztam meg. Mintha ettől kijózanodna.
-Beccaaa, Beccaaa.
-Nem vagy vicces! Hazaviszlek!
-A-aaaaaa -rázta meg a mutató ujját a szemem előtt.
-Kate segíts! -szóltam rá a pónikeresőre, aki már hallotta a beszélgetést, de azt hitte csak játszunk. (?)

Valahogyan hazaráncigáltuk Alexet, de nem volt könnyű. Néha magáról megfeledkezve ugrált az út közepén, olyanokat ordítva, hogy Superman vagyok, vagy szeretem a csigákat. Juj.
Ahogy beértünk a lakásba, szembe jött velem egy újabb cetli. Apa. Ma este nincs itthon.
Ellenben a NŐ-vel. Wow.

-Tegyük le! -mondta Kate az ágyamra nézve.
-Hát könnyű azt mondani. -néztem Alexre, aki szemmel láthatóan teljes mámorban úszott. Ki tudja? Lehet hogy nem csak ivott, hanem..??
Áhh.. ennyire nem ment el a maradék esze. Vagy mégis?
-Jaaaajj Alex fogyhatnál egy kicsit!! -üvöltötte Kate, amikor végre sikerült az ágyra "dobni"
-Te meg csöndben is maradhatnál. -kuncogott a kis alkeszos.
Kate már nyitotta a száját, amikor megráztam a fejem, hiszen nem gondolta ezeket komolyan....

Már esteledett, mikor Kate hazament. Küldtem Alex anyjának egy üzenetet, hogy ma nálunk alszik a kis angyalkája. Hogyne.
Legnagyobb meglepetésemre..............................

38. rész

Másnap reggel korán felkeltem, lementem a konyhába. Csak úgy.
Nem akartam felkelteni Austint, ezért inkább csak körbe-körbe sétálgattam a lakásba. 
-Te mi a jó istent csinálsz, édes lányom?- lépett elém apa, a maga kómás fejével.
-Gyönyörű reggelünk van, ugye? -nevettem el magam.
-Reggel 5 óra, és te itt csörömpölsz azzal a serpenyővel! -mutatott rá a kezemben tartott iPhone-ra.
-De apa! Ez nem serpenyő!
-Jaj hagyjál már a kifogásaiddal! Menj aludni. -tolt a lépcső felé- Jó éjszakát!
Így történt az, amikor eszembe jutott, hogy éhes vagyok, tehát a "serpenyőmmel" a kezemben visszatértem a konyhába. 
Csináltam 2 szendvicset, gondolom Austin visítana, ha nem hoznék neki egyet. Bár alszik, de a kajára rögtön "ráharap" 
Már indultam felfelé amikor Kate jött velem szembe.
-Te  mi a jó istent csinálsz,  ember? -suttogtam dühösen.
-Oh sziaaaaaa! -integetett idiótán- Ohh kajaaaaaaaaaa.
Rögtön rácsaptam a kezére, és elmagyaráztam, hogy ne legelje le a kajámat.
-De te hogyaaan???
-Tudod, egy retard állat nyitva hagyta az ablakot, és bemásztam. Jaaaah, tényleg. Még fára is kellet másznom. -nevette el magát.

-Mary, Twist! -ordított apa- halkabban máár!
-De én Kate vagyok! -lóbálta szomorúan a kezét vigyori.
-És én mióta vagyok "Twist"? -akadtam ki én is.
Apa csak legyintett és ment vissza.
-Te tudtad, hogy Austin a szobádban van?! -folytatta Kate.
-Igen képzeld! Tuti, hogy összebeszéltetek, mert ő is leszólt az ablak miatt, sőt ő is ott jött be. És te mit is keresel itt?
-Hát hogy menjünk suliba.
-Moooost?
-Nem jövőre! Persze, hogy most!
-Elpárolgott a maradék eszed is a tegnapi szolizáskor? 
-Haha. Na szólj Aust-nak, hogy indulunk.
-De ha most felkeltem, akkor egész nap nyafogni foooog.....
-Akkor majd én!- és azzal be is ment a szobámba. Pontosabban be rúgta. Köszönöm kedvességét asszonyom. -.-

Szegény Aust, nem lehetett kellemes ez a dolog. Hallottam az ordításait.
-Kate, szállj már le rólaaaaaam!!! Beeckyyyyy, a lökött barátnőőőőd rám tehénkeeedeeeeeeeeeeet!!! Segííííts máááááááár!!!
-Austin dugulj el! -üvöltötte Kate. Ezek el voltak reggel. Fél órán keresztül gyilkolták egymást, én addig lent vártam. Pont arra gondoltam, hogy milyen vicces lennne, ha Justin, vagy Alex betoppana engem idegesíteni. Haha. Ez vicces gondolat.


Volt.

Addig amíg, Alex be nem rúgta a bejárati ajtót, Justin pedig be nem mászott a konyha ablakán.
MI VAN ITT? ŐRÜLTEK HÁZA? 
-Na te mi az istent csinálsz? -fordultam Alex felé.
-Mesélni, hogy benne vagyok 3 bandában! -vigyorgott.
-És teee??? -kérdeztem Justint.
-Hallottam Austin visítását.
-Oh tényleg. -töprengett Alex- Mi is folyik itt?
-Azt én is szeretném tudni! -jelent meg hirtelen mögöttem apa.
-Háááát... -kezdtem, de rájöttem, hogy erre nincs értelmes magyarázat.
-Te ki vagy? -mutatott Alex felé. -És te? -bökött Justinra.
-Apa, oké, hogy reggel van. De a barátaimat csak megismered!
-Hát azt tudom, hogy Kate Austint veri egy párnával fenn, de hogy Ellie nem így néz ki az biztos.- nézett a két srácra.
-Ez. -álltam Alex mellé.- Ez itt Alex!

Ha eddig apa értetlen fejet vágott, most keresnem kéne rá egy jobb szót mert az a fej leírhatatlan.
-AC, te mit keresel itt? -döbbent le apa, és máris Alex-et ölelgette.
-Ez meg itt Justin.- álltam meg a Supra fannál.
-Oh bocs srácok, csak tudjátok... reggelek. -mosolyodott el apa.


Ekkor valami hatalmas dolog tört el a szobámban. nem tudom mi, de nagyon nagy csörömpölést hallottam.
Te jézus isten, ha ezek tényleg megölték egymást, hogy mondom el Michele-nek, vagy Kate szüleinek?
Gyors léptekkel mentem a szobám felé.......

37. rész

Ugyanis a szobámból csörömpölés hallatszott, és rögtön tudtam, hogy ha nem Castiel az Odaátból, akkor csak Austin lehet. :D
Hát ha nem is az angyal volt, de legalább nem tévedtem nagyot.





-Te hogyan teleportáltad ide magad? -kérdeztem a "lökjed" nézésemmel.
-Hááát tudod ez érdekes lesz!-nevette el magát, én pedig éreztem, hogy sokkot fogok kapni a mesétől.
-Tudod mit? Nem akarom tudni.- vágtam rá hirtelem.

-Te bajod. De tudom, hogy nem fogsz nyugodtan aludni, mert nagyon is érdekel, hogyan kommandóztam be.
-Utálom, hogy ennyire ismersz!- jelentettem ki, aztán egy gyors ölelés után már bele is kezdett a történetbe.
-Képzeld el azt a fát.- mutatott az ablakom előtt álló fára.
-Aztán?
-Képzeld el, hogy egy retard állat nyitva hagyja az ablakot.
-Naaaaa!!! -kaptam észbe.- Nem vagyok retard állat.
-Elnézést! Tehát képzeld el, hogy egy őrülten helyes, szexi, cuki, imádnivaló, csodálat........
-Austin fejezd be az önfényezést! -vágtam bele, még mielőtt eljutunk a görög isten jelzőhöz.
-Ja persze, persze. A lényeg hogy az ablakon jöttem be. 
-És ezt eddig tartott elmondani?
-Shhhh- mutogatta előttem a mutató ujját.
Természetesen rácsaptam, hogy nekem ne "sshhh"-zőn, meg különben is miért jött?
-Na elmondod végre miért kotortad fel magad a fára aztán a szobámba? Várj! Kitalálom! -kezdtem.
-Általában azért jössz, hogy elkérd a házit, amit általában nem írsz fel, mert általában nem figyelsz, vagy általában bealszol, ezért általában délután döbbensz rá, hogy nem tudod mi a házi, ezért általában átjössz hülyébbnél- hülyébb módon, és én általában kedves vagyok, ezért általában odaadom. És általában itt a vége. -mondtam ki az egészet egy szuszra.
-Ezt gyakorlod, vagy csak jön? -döbbent le Aust a maga "a barátnőm bolond" stílusban.

A kezébe nyomtam a lecke füzetem, és próbáltam a tudtára adni, hogy ha ennyi akkor kotródjon haza.
-Az ablakon át jöttél igaz?
-Aha.
-Na akkor Austin Mahone, mászol magadtól, vagy lökjelek? -kérdeztem türelmetlenül.
-Becky, jómodor? Hallottál róla?
-Igen. Csak tudod este 10 óra, és semmi kedvem jópofizni.- rogytam le a földre.
-Maradhatok? -nézett mélyen a szemembe.
-Maradj. -azzal átöleltem és így aludtunk el.

36. rész

Hááát ehhez képest semmit nem javított. Tényleg megpróbáltam mindent, de nem jött össze.
A végén már kifogytam a beszólásokból, káromkodásokból és minden egyébből így hát csak odaszóltam valamit.
-Austin komolyan mondom agyfaszt kapok tőled. -jelentettem ki egyszerűen.
-Becky , hol marad a jó modor? -nevette el magát.
-Elveszett...  de egy kicsit jobban megerőltethetnéd magad az ügy érdekében. Nem gondolod?
-Nem.- jelentette ki egyszerűen.

Remek. Ha Austin nem javít, én leszek a hibás, és ki tudja, mit fog tenni Michele. De minden csak Aust-on múlik.

Másnap reggel elmentünk a suliba, teljesen átlagos nap lett volna, ha nem pont ma jött volna az új osztálytársunk. Klassz.

-Gyerekek,  bemutatom az új diákot, Alex Constancio-t.
-Sziaaaaaaa Aleeeeeeeex!!!- üvöltötte Kate.
Szegény Alex, nagyon megijedt ettől, de én felálltam és a mögöttünk lévő, üres padba beültettem. Legalább valakit ismer. Austin persze rosszalló nézésével nézett de aztán abbahagyta, ugyanis meglátta, hogy Alex-nek Nike Air Jordan cipője van.
Azonnal odaült hozzá és egész órán a cipőkről beszéltek. És akkor a csajok csevegnek feleslegesen a cipőkről. Hah.

-Naaaaaa, Austin elveszi a pasimat.
-Igen Kate, szerintem is.- nevettem el magam.
-Ki az a Nike Jordan Airiiie vagy ki????- fordult a két srác felé a vigyori barátnőm.
Alex és Austin egy "te miről dumálsz" fejet vágott, jelezve, hogy a kérdés nem alkalmas.
-Te, Kate. Mi lenne, ha mi most elmennénk futni?
-De suliban vagyunk Becca, hülye vagy ?
Erre fogtam, és elrángattam, mivel végre kezdik egymást megkedvelni és még Justin is beszállt a témába. Persze vesztésre állt a kis Supra-jával, a két Nike fan ellen. :)
De hála isten' végre beszélnek, és ahogy látom, ebből barátság lesz.


Csakhogy Ellie helyére sikerült keresni valakit, ezért egész nap edzésen voltunk. Nem tudom, hogy haladnak a "legyünk barátok az Alex gyerekkel" projekttel, de remélem nem lesz gáz.

Suli után Aust és Justin azon veszekedtek, hogy melyik cipő márka a jobb. Ovisok. Ezért Alex-szel együtt  mentünk haza. Ők,  szerintem összeverték egymást, annyira kiabáltak :) Ahogy mondtam, Ovisok. 

-Nem is tudtam, hogy van pasid. -kezdte kicsit félénken.
-Én sem.- nevettem el magam.- Amúgy mi van veled és Sarah-val?
-Hááát amikor megtudta, hogy elköltözünk, akkor teljesen kikelt magából ééés.....
-Ésss..?
-Hát azt hiszem vége.
-Hahh..  -ezt nem vártam volna. De ők tudják.
-És milyen bandák vannak itt a suliban?
-Ezt meg hogy értsem? Hiányzik a régi balhés bandád, Alex?
-Igen. De ahogy elnézem Austin és az a másik (Azt hiszem, ez akar lenni Justin)  nem nagyon tartozik az ilyenekbe.
-Naa nyomd el magad! Attól, hogy ők nem isznak alkoholt a suliban, nem készítik ki az embereket, (na jó, csak engem) és nem lógnak, nem azt jelenti, hogy nem menők.- jelentettem ki szárazon.
Alex csak egy "nyugi már" fejet vágott,  aztán tovább érdeklődött.
-És te benne vagy valami bandában?
-Előbb csapjon el a busz!
Hát igen. Alex nagyon jó fej, kedves, de ha valami rosszaságról van szó, ő az első. Nekem mindig balhés barátaim vannak? Yes.
-De nem tervezel semmilyen hülyeséget, ugye? -kérdeztem, közben próbáltam tartani a szemkontaktust.
-De, de tervezem, csak meg kell találni a megfelelő időpontot, a megfelelő emberekkel, a megfelelő ötlettel és a megfelelő helyszínnel.
-Te semmit nem változtál! -jelentettem ki, de valahol elveszett a komolyságom, és már én sem bírtam ki egy kis mosoly nélkül.

Alex 3 utcával arrébb lakik, így a házunkig együtt mentünk. Szegény, be szeretett volna jönni, de mondtam, amíg nem talál ki valami normális, elfogatható és kevésbé "Alex-es " hülyeséget, addig számára zárva az ajtó. Nem vette zokon. Régen is mondtam neki ilyeneket, amin más rég megsértődne, vagy sírva fakadna, de Alex csak nevet rajtuk.

Este megcsináltam a házim, tanultam is, sőt még arra is volt időm, hogy az Odaát 4. évadját be tudjam fejezni. Remek.
De Austin küldött egy SMS-t. Ez állt benne.:
Nyisd már ki ezt a rohadt ajtót, vagy én rúgom be :D.

Milyen kedves barátom van! Elolvadok a kedves üzeneteitől.
Komótosan lementem a lépcsőn és a "mindjááárt csak ne verd azt a rohadt ajtót" felkiáltásokkal megkerestem a kulcsom és egy-kétszer le is ejtettem egy ooooopsz megjegyzéssel, csakhogy idegesebb legyen. De amikor kinyitottam az ajtót, Austin nem volt sehol. Az első gondolatom az volt, hogy csak szivatni akar.
De aztán gyorsan megváltozott ez az ötlet, ugyanis..........................................

35. rész

Austin nagyobb bajban van, mint hittem. Ugyanis itt a félév és 3 tárgyból küldtek az anyjának bukásértesítőt.
Amit hallottam nagyon durva volt. Michele teljesen ki volt akadva ezen. És ami a legdurvább, hogy ezért engem hibáztat!
-Austin, addig nem voltak ilyen problémáid, amíg meg nem ismerkedtél Becca-val.
-Anya! Neki ehhez semmi köze! 
-Hát akkor?
-Lehet, hogy rontottam, de majd kijavítom! -erősködött Aust, de ahogy hallottam az anyja nem nyugodott meg.
-De akkor is. Az új barátaid tehetnek erről! Az egész időd lefoglalja Becca!
-Anya fejezd már be!
-Nem kisfiam! Mindig azzal a lánnyal vagy! Nem bántani akarom ezzel, de lássuk be, amikor összevesztek, mindig te kérsz bocsánatot, és elvagy azzal foglalva, hogy kiengeszteld, vagy együtt legyetek.
-Azért én kértem bocsánatot, mert én voltam a hibás! Mivel járunk, ez a természetes, hogy együtt vagyunk.

Hát azt hiszem Michele nem tudta, hogy járunk, mert amikor egy picit megemeltem a fejem, pont beláttam az ablakon, és láttam Michele megdöbbent, ijedt, rémült és izgatott tekintetét.
Hát érdekes fordulatot vett az egész, ugyanis, amint megtudta, hogy járunk, rögtön Aust nyakába borult és olyanokat mondott, hogy "Végre az első normális kapcsolatod. Összeilletek! Végre van egy helyes, okos barátnőd..."

-Akkor mérges vagy? -tért a lényegre Austin.
-Természetesen igen. Becca milyen tanuló.?
-Azt hiszem kitűnő. Miért?
-Hááát ha nagyon szépen megkérjük, tudna neked segíteni....- gondolkodott Michele.
Bár Austin pont háttal volt, nem láttam a tekintetét, de gondoltam, hogy nem fogja bánni a dolgot.
Én eközben egy "ezazzzzz" mondatot suttogtam és egy kis öröm mozdulatot is lejtettem, amikor Justin és Kate ült le mellém.

-Minek örülsz ennyire Twist? -kérdezte Justin hangosan, erre fejbe csaptam és csendre intettem.
-Semmi semmi, csak kicsit nyomozok. Ha bárki el meri mondani Austinnak, gurul a lépcsőről. Világos?
Persze rögtön helyeseltek mind a ketten.
-És miért is vagy itt?- kérdezte Kate.
-Háááát hosszú, de majd fény derül rá....Egyszer...

Austin mindig jól időzít, így hát pont akkor jött ki a házból amikor ecseteltem a dolgokat.
-Háááát ttiiiiiii? -döbbent le.
Justin, vérbeli kockákhoz hívően, elrohant a "könyvtárba" ami szerintem a Supra boltot takarja.
Kate visította az "én nem csináltam semmit, nem hallottam semmit" dumáját, tehát Aust tőlem vár magyarázatot.
-Hááááát ööööhhhmmmm virágot szedünk?
-Főleg, hogy a virágok a hátsó kertben vannak. -nevette el magát Austin.- Na szeretnék valami hihető hazugságot hallani, Becky.
-Öhhmm............Napozunk?
-Na ez már kevésbé rossz. Oké..... Na de most az igazat.- komolyodott el egyszerre.
-Az igazat akarod hallani vagy hazudjak?
-Az első. És Kate fejezd már be a hülye mondókád, mert kezd megfájdulni a fejünk.
-De akkor sem csináltam semmit.....
-És nem is hallottál semmit!- fejeztük be a mondatot.

Kate komótosan felállt és hazasétált.
-Tehát Becky.-ült le mellém Austin.- Mondd csak el szépen, mit is csináltál itt.
-Mivel érdekesen távoztál tőlünk, érdekelt, hogy mi is történt.
-És nem lett volna egyszerűbb, ha megkérdezed?
-Nem.
Hát el ölelgettük egymást 3 percig, aztán rátértem a komolyabb tárgyra.
-Akkor kell segítség?
-Ha nem lenne baj, és nem jelentene neked nagy terhet, akkor kéne.
-Te nagyon hülye vagy :D Miért jelentene nekem terhet?
Austin csak egy "Austinos mosolyt" dobott válaszként, aztán felálltunk és bementünk.

Megbeszéltük miből kell javítani, és eltekintek attól, hogy járunk, ugyanis kedvességgel nem lehet Austin fejébe beleszugerálni az anyagot.
Remélem tudomásul vette.

34. rész

De Austin nem hagyta annyiban a dolgot. Hogy honnan tudom? 
Reggel, ahogy felkeltem az ággyal szemben lévő fotelban üldögélt, ráérősen, nyugodtan.
-Austin, nem volt elég a tegnap? -mondtam álomkóros fejjel.
-Nem, nem volt elég. Addig nem megyek el amíg meg nem hallgatsz.
-Akkor jó gyökér verést, ugyanis nem nagyon izgat a meséd.- azzal ki is mentem a szobámból, de a lépcsőnél eszembe jutott, hogy ez az én szobám és félig az én lakásom, így miért pont én akarok elmenni? 
Azzal a lendülettel vissza vonszoltam magam és megkértem Austint, hogy angolosan távozzon.
-Mondom, hogy nem megyek el! -erősködött.

És tényleg nem ment el. Apáék nászúton vannak, Marci mamánál, a többiek józanodnak, én meg itt vagyok Aust-tal, aki próbálja tisztázni a dolgokat. Hurrá.
Egész nap velem volt. Amerre mentem, jött utánam. Persze nem szóltunk egymáshoz, de késő délutánra már rohadt unalmas volt ez az egész.
-Austin, elkotródsz ha meghallgatlak?

-Igen.... Vagyis talán................ ööööhhhmmm azt hiszem nem.
Ott azonnal fogtam egy párnát és elkezdtem ütni magam. Miért? Mert végre elmondaná a kis sztoriját azzal az előzménnyel, hogy ha elmondja, megy. Erre, akkor talán nem megy el. Kikészülök ettől a sráctól! :)
-Tehát akkor elmész vagy sem.- kérdeztem végül.
-Megyek, ha neked ez ennyire fontos. 

Megállt a szobám ajtaja előtt és hátrafordult.
-Szia! -és azzal már ki is ment a szobámból. Hirtelen felindulásból utána kiabáltam.
-Austin Carter Mahone! Most azonnal visszakotrod magad, és elmondod a hülye meséd! És ha nem jössz vissza, én rángatlak fel a lépcsőn, értetted?
Magamon is meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy meg merem csinálni.
Austinka szépen visszajött, leült a szőnyegemre, elővette a cukros ládikám, és kivette az utolsó csomag gumicukrot.
-Most már kész vagy?
-Még nem.- és elővett egy plüsspandát és hozzám vágta.
-Most jobban érzed magad, hogy hozzám vágtad Panda Urat? 
-Kit??? 
-Tök mindegy. Kezd már, mert az idő pénz! -sürgettem, de Austin látta, hogy igazából időm, mint a tenger, így komótosan elkezdte a sztorit.

Rosszabbra számítottam, mint amit kaptam.
Bocsánatot kért, elismerte, hogy nem kellett volna bántani, és szeretne Alex barátja lenni a közeljövőben. Összesen 26x kért bocsánatot (számoltam!) és ezzel úgymond "happy end" lett.
De semmilyen boldogság nem tart örökké. A miénk 54 másodpercig tartott.



Michele becsörtetett a házba, egyenesen a szobámba, kézen ragadta Aust-ot, és se szó, se beszéd hazavitte. Austin nagyon értetlen pofát vágott amikor még egy utolsó pillantást vetett rám. A szájáról ezt olvastam le: Help!
Széttárt karokkal néztem ahogy szó nélkül, dühösen bemennek a házukba. Nem értettem ezt az egészet.
Ezért Sherlock Holmes módjára kezdtem nyomozni. Hááát nem mentem vele semmire. 2 perc nyomozással nem is csodálom. Aztán eszembe jutott, hogy el kéne menni hozzájuk, természetesen titokban, és hallgatózni kéne. Így is tettem. Szerencsére a nappaliban vitatkoztak, amit tisztán hallottam az ablak alól. De amit Michele mondott az még engem is megijesztett.
 Austin nagyobb bajban van, mint hittem!....................

33. rész

Nem hittem a szememnek! Ellie Crackford állt az ajtómban!
-Te teee mit keresel iiitt????? -kérdeztem sikoltva, miután jól megölelgettem.
-Hallottam, hogy ma van az esküvő. Meghívtak és azt is hallottam, hogy van egy kis problem.- és az ablakom felé fordult, ami pont Aust házára néz.
-Kitől?
-Én nem csináltam semmit, nem hallottam semmit!! -üvöltötte Kate. Persze egyből tudtam, hogy ő volt.
-Hát igen, hallottam a sztorit, és kár hogy nem az én osztálytársam lesz Alex. -kacsintott Ellie.
-Ne is mondd. Aust totál kiborult.
-Tudom. Hallottam. Kate kolléga mindent elmondott. Becca, adsz 10 000 Ft-t és elintézem neked.
-Mennyit????? -szaladt ki a számon. Végül megadtam neki, mert tudtam, hogy valahogy eléri amit akar. Remélem.


Az esküvő helyszíne nagyon csicsás, nyálas és nyomi hely. Utálom az egészet.
Egyszer csak apa lépett mellém.
-Legyél egy kicsit vidámabb.
-Nem megy.
-Akkor játszd el hogy az vagy.- és már el is tűnt a tömegben.

De jó. Már elég sokan voltunk. Mindenki elfoglalta a helyét. Valami udvaron vagy parkban volt mert a szabad ég alatt akartak házasodni. Nyálas. Ez nem egy amerikai film! Persze ebben az egészben az én véleményem számít a legkevésbé.

Már majdnem kezdődött, amikor Austin és Justin sétáltak felénk, tök nyugodtan, ráérősen. Levágták magukat a mögöttünk lévő  széksorra. Hátra se mertem fordulni, annyira meglepett ez a jelenet. 

A szertartás unalmas, nyálas, borzalmas, és iszonyú volt. A végén azért tapsoltunk, mert végre vége lett. Milyen jó, elpocsékoltam a napom erre. És még este 10- kor van vége ennek az izének? Pff 
De ezután jön a kedvenc részem. Buliiii :D Az egyetlen dolog amiért érdemes volt eljönnöm.
Igazából fogalmam sincs, hogy hol van Ellie és Aust, mert Justin velünk van. Jaajjj neeee! Tehát erről beszélt Ellie. Beszélni fog vele. Már csak ez hiányzott. Még rosszabb lesz minden.

Próbáltam megkeresni őket, de a tumultustól és a sötéttől nem igen láttam. Mint egy bolond, úgy sétáltam fel-alá a parkban, mert nem találtam meg őket.

Végül megláttam Ellie-t aki valakivel nagyon ordít, lehet, hogy Austin. A következő percben már tudtam, hogy ők azok, mert mind a kettőt tisztán láttam. Persze úgy néztem a jelenetet, hogy ne vegyenek észre.
-Austin Mahone, Te nem vagy normális! -üvöltötte Ellie, de szerintem rajtam kívül senki nem hallotta, sőt senkit nem érdekelte.
-Miért is? 
-Mert bántod Becca-t! Nem csinált semmit! Te meg játszod a sértettet! Hahh még ilyet.
-Állj már le Ellie! Nem játszom semmit!
-Akkor miért vagy vele ilyen? Nem veszed észre, hogy ez neki rosszabb mintha valaki fejbe lőné?
Austin ijedten nézett a magából kifakadó Ellie-re aztán újra kezdték az egészet.
-Te ezt nem érted!
-Ohh dehogynem. És ne gyere nekem ezzel a "másik sráccal van" dilemmával, jó? Ő nem volt ilyen amikor a seregélyekkel voltál! De te, amint meghallod, hogy nem te vagy a téma, hanem egy másik srác, aki mellesleg 6 éven keresztül  volt Becca legjobb fiú barátja, rögtön bevágod a durcit! 

Oké, lehet, hogy Austin kemény volt velem, de azért Ellie dumája még nekem is fájt. Aust arcán habozást láttam. Nem tudott erre mit mondani. Hogy miért? Mert minden szó igaz volt! 
Egyszer csak Kate állt meg mellettem, kezében egy nagy popcorn-os dobozzal. Érdekesen néztem rá, aztán kérdezett.

-Na milyen a műsor? -röhögte el magát, és mintha filmet nézne, tömte magába a pattogatott kukoricát.
-Kate, ez nem szappanopera! -suttogtam neki dühösen.
-Höhh most azon gondolkozom, hogy ez Jóban Rosszban vagy Barátok közt.
-Hát te hülye vagy! 
Mire visszanéztem, nem voltak ott. Remek.

Akármerre néztem, nem láttam őket. Végső elkeseredésemben hazafelé vettem az irányt. Szóltam Ellie-nek meg Kate-nek, szóljanak a családnak, hogy a kis Becca méltóztat hazamenni, és egyedül akar lenni. A terv jól hangzik, de egyedül egy sötét helyen nem jó lenni.
Nem mondom, hogy féltem, csaak nem volt jó. Már éppen megfogtam a kapu kilincsét, amikor valaki rácsapott a kezemre és azt mondta:
-Ne menj be!
Hát a hangot egyből felismertem. Austin. 

-Wow! Most már  hajlandó vagy beszélni velem. Csak nem Ellie győzött meg? -kérdeztem kicsit túlságosan is rájátszva a dologra. Nem így akartam, de valahogy így sikerült.
-Becky fejezd be!- végre Becky vagyoook yeeaaaah- És miért léptél le a buliról?
-Mert nem volt kedvem hozzá és kész.- azzal a lendülettel kinyitottam a kaput, de Aust gyorsabb volt és elám állt.
-Nem vagy vicces, tudod? -mondtam kedvetlenül.
-Végig fogsz hallgatni! 
-Ohh úgy mint te engem?
-Becky ne csináld ezt velem! -nem akartam, hogy könyörögjön nekem, de hirtelen eszembe jutott az amit Ellie a fejéhez vágott. Ő megsértődhet, de én nem. Ő lehet féltékeny, de én nem. Ő nem szól hozzám, de nekem akkor is kellett amikor semmi kedvem nem volt jópofizni.
-Austin, nem veszed észre a dolgok állását?
-Ezt hogy érted?
-Áhh hagyjuk.- próbáltam ellökni magamtól, de nem ment. Valahogy kikerültem, de utánam jött.
Az ajtónál viszont megálltam és hátrafordultam.
-Most nem jöhetsz be! Ezek után...... -folytattam volna de közbevágott.
-Becky, ha nem látnád, én próbálom rendbe hozni azt, amit eltoltam.
-Jó éjt Austin! -azzal becsaptam az ajtót. Mérhetetlen düh és keserű érzés tört rám. De nem sírtam. Senki nem érdemli meg, hogy sírjak utána!
Így sikeresen lefeküdtem hajnali 1-kor. Fantasztikus. Pedig legalább reggel 6-ig kellett volna táncolnunk. Ez van.
De Austin nem hagyta annyiban a dolgot...........................................................

32. rész

A java még csak ez után jött.
Betoppant a nő és levágott az ágyamra egy szép koszorúslány cuccot. De nem csak nekem hozta ,hanem Kate is kapott
-Tessék. 3 hét múlva lesz. elküldtük a meghívókat. A kis barátaid is kaptak. Kate, nem baj ha Becca-val koszorúslányok lesztek? -Kérdezte Kriszti kedvesen.
-Nem dehooogy. -válaszolt helyettem Kate, mert látta, hogy egy betű nem jött ki volna belőlem.

Miután a nő kiment, Kate csak azt hajtogatta, hogy jó buli lesz, és tök jó lesz. Hogyne. Minden vágyam hülye szirmokat dobálni és cukin mosolyogni, amikor belülről üvöltök.
-De ugye Austin is ott lesz. -kérdeztem riadtan, mert ebben a helyzetben szerettem volna, ha Aust is ott lenne, de erre Kate csak egy "nem hiszem" fejet vágott. :(

Austin egész nap nem beszélt velem. Ez kicsit fájt, de úgy gondoltam, hogy majd megemészti a..... konkrétan semmit , mert ezen nem kéne kiakadnia.... tehát megemészti a dolgokat.
Másnap reggel nem várt a kapuban. De helyette ott volt Kate. Mind a ketten úgy éreztük, hogy ez nem fair, és hogy ezen nem kéne ennyire kiakadni. A suliban Austin nem is köszönt, hozzám se szólt és levegőnek nézett. Klassz.

Justin azért beszélt velem, de közel sem annyit amennyit szokott. Amikor próbáltam Austinnak megmagyarázni vagy megbeszélni, vagy elment, vagy nem is figyelt rám.....

így teltek az órák. Napok. Hetek. 
De egy valami azért érdekes volt. Facebook-on még mindig kapcsolatban van velem.
-Lehet, hogy nem is haragszik, csak színészkedik.- ötletelt Kate, miután hazaértünk.
-Vagy csak elfelejtette......
-Nem hinném, miután napi 5 órát van fenn, és tuti, hogy feltűnt neki. 

Hát nem tudom. Kate nem mindig találja el a dolgokat, de ebben a helyzetben hittem neki. Lehet, hogy még megbánom, de most ez tűnt a legjobbnak.






Észre sem vettem, hogy ilyen gyorsan elment 2 hét. Holnap esküvő. Jaj.  "Vigyori" itt aludt nálunk, ugyanis reggel együtt indulunk az esküvő helyszínére. 
Valaki kopogott a szobám ajtaján. NEM HITTEM A SZEMEMNEK!

31. rész

Abban a pillanatban ledermedtem, mert Alex 4 éves korom óta a legjobb fiú  barátom, de miután elköltöztünk, nem nagyon találkoztam vele, sőt még alig írtunk egymásnak.

Érdekes érzések keveregtek bennem. Mi van ha már nem vagyok a barátja? Ha elfelejtett? Ha nem fog kijönni a mostani barátaimmal? 

Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem, kishíján nekimentem Austinnak.
-Minden oké? -kérdezte meglepetten.
-Ahaa ja...
-Na mi a neve az új srácnak?
-Nem tudom. Nem tudtam meg...- mondtam egyhangúan, aztán Kate-tel hazafelé indultunk, a fiúk pedig asszem Fullcap-at akartak venni amihez mi nem kellünk.

Ahogy hazaértünk levágtam magam az ágyamra és csak néztem ki a fejemből. Kate velem együtt csinálta ezt a tevékenységet, de egyszer csak eszébe jutott a "future husband"-ja, ezért mint Aust megkérdezte amit meg kell.

-Nem akarok beszélni róla..
-Naaaa. Mert mi van? csak neeeem???
-Kate állj le, mielőtt még kompenzálni akarsz! Nem volt semmi csak....Csak egy nagyon régi barát.
-Ezért vagy kiborulva?- persze Kate nem nagyon vágja le elsőre az ilyet, de miután Ellie jobban ismerte Alex barátomat, tőle kellett volna "segítséget" kérni. Bár ő is csak hallásból, de legalább valami.
-De mi a neve?
-Alex.. na örülsz??? -Szegény Kate, ez annyira sokkolta, hogy szerintem a nevét is elfelejtette.
-Az az Alex???? 
-Igen az...
-A Constancio?
-Yep.

Elég komoly lehetett ez a dolog, mert Kate igen csak olyan "világvége" pofát vágott. Persze nem olyan vészes, csak így már ő is tudta, hogy miért voltam ennyire elkenődve. Kate sem ismeri személyesen Alex-et de már hallott róla ezt-azt.
-És most örülsz, hogy látod ennyi év után?
-Hát nem tudom... igen. Azt hiszem igen.
-De várj! DE attól még én összejöhetek vele nem? -kérdezte, miután levágta a szitut.
-Természetesen. Csak ne csicskáztasd annyit, és ne idegeld ki. Köszike.
Kate kacsintott, aztán egyfolytába azon agyalt, hogy vajon milyen tulajdonságai vannak az új srácnak. Wow.




De egyszer csak belépett Aust és Justin! Szerintem hallották az egészet mert amikor beléptek Justin rögtön letámadod a " ki az az Alex" kérdéseivel.

-Nem csináltam semmit, nem hallottam semmit!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -üvöltötte Kate a megszokott módon. Persze  mindig ezt csinálja, ha valami baj van. 
-Vigyori, mit tudsz? -nézett  Kate felé a két srác, és az egész olyan Miami helyszínelők-ös volt.
-Nem csináltam semmit, nem hallottam semmit.!!!! -hajtogatta ezt a mondatot a "vigyori"

-Becca? -kérdezte Austin, és éreztem, hogy ha neki "Becca"  vagyok akkor valószínűleg mérges rám.
-Semmi! -vágtam rá egyszerre.
-Nem veszem be.
-Akkor ne. Nincs semmi, csak egy srác. Régen a legjobb barátom volt, de miután elköltöztünk, nem nagyon beszéltem  vele. Kész.

Austin nem volt meghatva a dologtól. Inkább olyan volt mint aki most tudta meg, hogy a felesége megcsalta. Hiába mondta Kate is, hogy ez csak Alex. Nem jutottunk messzire a dologban.

-És ki volt neked ez az Alex? -kérdezte Aust fenyegetően.
-Csak egy barát! -ordította Kate, én pedig elismerően bólintottam.
-Értem.- és ezzel kiviharzott a szobámból, magával rántva, az amúgy is csendben álldogáló Justint.

-Ez most mi volt? -nézett utánuk Kate.
-Fogalmam sincs. -éreztem, hogy elönt a düh és a szomorúság.

De a java még csak  ez után jött.....

30. rész

De egyszer csak beugrott valami. Elkésünk a suliból! Úgy rohantak a napok, hogy elfelejtettem, hogy iskolába járok. Nem voltam egyedül a helyzettel, ugyanis Aust még azt sem tudta milyen nap van. Fantasztikus.

Hazamentem a cuccomért, közben ügyeltem rá, hogy senki ne vegyen észre. Sikerült is volna, ha Austin nem kommandózik be mögöttem észrevétlenül.
Hát amikor megérintette a vállam sikerült egy nagyot sikítani, de apa már a munkában lehetett a NŐ meg nem tudom hol, de a ház üres volt. De ezt még Austin nem tudta.
-Akartam mondani, hogy ne ijedj meg csak én vagyok, de nem jött össze... -suttogta a fülembe, közben a röhögőgörcs szélén állt.
-Ne suttogj idióta! Nincs itt senki.
-Ohh remek. De siess már, mert elkésünk!!! -parancsolt rám, de persze a végét elröhögte. Hmmm én siessek amikor ő tök ráérősen sétálgatott fel-alá a szobájában.... Érdekes :D

Éppen, hogy beestünk órára, már feleléssel kezdtük a törit. Pont én. Szerencsémre láttam a 300-at, így a tanárnak fel sem tűnt, hogy elfelejtettem megtanulni Spártát.... Haha. De Kate nem járt szerencsével. Mivel engem csak a történet feléig feletettek, a vihogós barátnőmnek kellett befejeznie a az egész "mesét"
Cuki kettest kapott rá. Pedig én még nem is tanultam rá...

-Becky, ezt hogy csináltad? -értetlenkedett Justin miután vége lett az órának.
-Magiiiiiic- szólalt meg mellettem Austin, és éreztem, hogy ennél még vadabbakat is hallhatunk tőle.- Vagy

neeeeem!!! A jövöbe lát és tudja a  kérdéseket.. Neeeeem.... megette a könyvet és a fejébe ment a szöveg....- Austin nyomd el magad!- monduk mind a hárman, erre csak egy "dee ez az igazság" nézést kaptunk.
A sulirádióba bemondták, hogy amíg nem találnak Ellie helyére valakit a csapatba, nem lesz pom-pom edzés.
Pedig ez volt az egyettlen dolog ami feldobta volna a napom... De itt vannak a legjobb barátaim, így nem féltem.

Igazából annyira gyorsan telt az ídő, hogy fel sem fogtam, hogy hamarosan itt a félév. Wow
Az ofő bejött a szünetbe és közölte velünk, hogy lesz egy új srác az osztályban. Persze Kate ahogy megtutta, hogy srác, már fel is pattant a helyéről és a padra felálva üvöltötte, hogy az ővé a srác, lestoppolta, és járni fognak, sőt még feleségül is megy hozzá. Erre Justin megtobta papírgalacsinnal, mi meg Austinnal összemosolyogtunk. 
-De mi van akkor ha nem jön be neked, vagy fordítva?- vetettem fel a kérdést, mire Kate megrántotta a vállát.

-Na Kate, adok neked 5000 Ft-t ha összejössz a sráccal. -mondta Aust, és tényleg komolyan gondolta.



Az utolsó óra végén elkaptam az ofőt és megkérdeztem az új osztálytársunk nevét.
-Becca, csak azért mondom el, mert benned megbízom- Woow- de kérlek ne mond el senkinek!
-Okéééé okééé.
-Alex Constancio.

Abban a pillanatban ledermedtem, mert..............................................................

29. rész

Elnézést a kinézetért, de valamit elrontottam és csak így tudtam megoldani. Ez most ilyen lett, de a többi marad a régi!
















-Most jöttem rá, hogy akkor összesen 3 Becky lesz!!!! teee jéézuuusúr isteeeeen szent mákooosfazéééééééééééék.... -és sorolhatnám, hogy Aust hogyan szörnyüllködött még ezen a gondolaton, de olyan szavakat is mondott amiket még életem során nem hallottam, így hát..-
-Mert az baj? -kérdeztem rémülten, mert azt hittem ez tényleg a világ vége.
-Áhhhh, neeeeeem dehogy. Inkább örülök neki.-mosolyodott el az "Austinos mosolyával"
-Én nem tudom, hogy örüljek-e neki........
- Becky, ennek örülnöd kell! Vagy mégse...-gondolt bele a dolgokba.

Többet nem beszéltünk, ugyanis Marci toppant be Michele oldalán.
-Hát öcsi, te mit keresel itt.- dermedtem le.
-Becca, nagyon zaklatottnak tűnik. Szerintem belázasodott!- mondta Michele, de én éreztem, hogy valami nincs rendben.
Michele elővette a lázmérőt, és ahogy láttam újra felébredt benne az "anyai ösztön", mivel Austin nem nagyon hagyja magát ölelgetni, meg nem kell róla már annyira gondoskodni, biztos hiányzik Michele-nek ez a dolog.
Ahogy sejtettük, Marci beteg lett. Apa és a Nő észre sem vették, sőt azt se, hogy nincs otthon. Remek.
-Austin tudnál Marcira vigyázni, amíg én beszélek anyukáddal?
-Reméltem, hogy megkérdezed....Perszeee- és már magához is húzta az öcsémet, aki rögtönk a karjaiba borulva elaludt.

Michele és én lementünk a földszintre, ahogy elmagyaráztam neki ezt az egészet.
-Szerintem Marci nem azért lázas, mert tényleg elkapott valamit, hanem mert apáék levegőnek nézik velem együtt, és ez a felgyülemlett.....- szerettem volna folytatni, de Michele közbevágott.
-Düht nem tudta levezetni és nem volt mellette senki, mint melletted és ezért így jött ki rajta.- fejezte be végül a mondtatomat.
-Ezt honnan tudod?
-Tudod Becca, Austin apukája nagyon korán meghalt, és lett egy második férjem. Nem tartott sokáig, de Austin nagyon nem bírta és ő is mindig lázas lett. Persze egy idő után rájöttem, hogy nem vírus okozza, hanem ez....

Apropó Austin. Amikor visszaértem a szobába, Austin a földön aludt, Kezébe valami plüss pandával, ami szerintem az öcsémé. Marci pedig az ágyon, kiterülve.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogtam egy párnát és egy takarót és odafeküdtem Marci mellé. Éjjel 3 körül, éreztem, hogy valaki matat mellettem és 4 perc keresgélés után mellém fekszik. Ha nem szellem, nagy eséllyel Aust. Nem csalódtam. Pár minutum után, hallottam ahogy a fülembe szuszog. Tök cuki volt.

Reggel megint nem úgy keltem ahogy eddig! Először Marci visítását hallottam, ahogy leszalad a lépcsőn.

Szerintem fogócskáztak. De mi a rohadt életnek kell reggel 7-kor fogócskázni? Ez is csak egy "Austinos dolog"
De 10 perc után, mintha rajtam folytatták volna a játékot, csak solo-ban. Amikor kinyitottam a szemem Megláttam Austint ahogy az "életét" eszi, és valamit hadar nekem, közben a macik potyognak ki a szájából egyenesen rám. Csodálatos.
-Na jössz már játszani?- hadarta miközben a tele szájából kiugráltak a macik.
-3 dolog Austin.
-Na ez nem lesz jó.... -ismerte be, aztán egy "na lökjed" mozdulattal tájékoztatott, hogy kíváncsi a dologra.
-1. Mi a rohadt életnek kell fogócskázni 7-kor? 2. Miért vagy rajtam, amikor az öcsémet kéne ölnöd? és végül a 3. Miért beszélsz tele szájjal??????
- Akkor kezdem. 1. Mer' mért ne  2. Állítólag "járunk" 3. Mert megtehetem.
Hát köpni-nyelni nem tudtam a válaszoktól, különösen a 2.-tól.
De egyszer csak beugrott valami!.................................

28. rész

-Úgy döntöttünk hogy......összeházasodunk!!!!!
Abban a pillanatban jó hogy nem volt a kezembe a pohár, mert tuti hozzávágtam volna valakihez.

-Miiii????? -egyszerre akadtunk ki Marcival.
-Igen. 2 hónap múlva lesz...
-Hát hogyha ez az egyik hír, a másikat nem is akarom hallani! -tiltakoztam de semmi... ugyanis apa megint a fejemhez vágta a "viselkedj vagy eltiltalak a haveroktól" dumát.
Később, ( ami az első hír bejelentése után 2 perccel történt) minden összeállt. Apa nem is munka miatt ment el, hanem, hogy ezzel a Krisztával találkozzon. Ohhh.

-Akkor mondom a második hírt. -jelentette kia pu magabiztosan.
-Nyeeeeeeeee!!!!!! -tiltakozott Marci ,de én meglöktem, hogy fogja be a pici száját mielőtt ő is kap valami fenyítést.








-Hát az van, hogy Kriszta TERHES. Szegény marci, az eddigiekből nem sokat értett de ezt felfogta. Bőgve rohant fel a szobájába. Én meg lefagyva bámultam magam elé, nem is tudtam ,hogy sírjak vagy örüljek.
-És ez még nem minden. -szólalt meg a NŐ a kedves lágy hangján.- IKREK! Mind a kettő LÁNY.

Abban a pillanatban én elmosolyodtam és illedelmesen kirohantam az utcára. Ezt a hírt közölték velem délután 3-kor. Természetesen este 7-re sem mentem haza. Apa annyira bepánikolt, hogy Austint hívta fel,

hogy keressen meg. Nem tudta miért és hogyan, de "értem bármit" módon követte az utasításokat.
Szegény Aust, nem ő a hibás, de mégis ő keresgél már 1 órája a sötétben.
Nem is tudom miért de a legnagyobb biztonságot a suli mellett éreztem, így egész ideig ott dekkoltam.

Megtalált. Nem tudom hogy, de megtalált. Persze azonnal faggatni kezdett, hogy miért csináltam ezt.
-Apa újraházasodik, a nőszemély terhes, ikreket vár, lányok ,2 hónap múlva esküvő ,Marci dühroham, én pánik....... -és csak soroltam és soroltam. Szegény Austin nem tudta, hogy ilyenkor mit kellene mondani, így hát szorosan magához húzott.
-ÉS akkor ezért ment el mindig? -világosodott meg a "pasim..... igazából azért ez a jelző, mert Facebook-on hivatalosan is egy párt alkotunk, de a való életben még nem ennyire nyilvános.
-Hát jaaahhh... tuti nem megyek haza!- jelentettem ki és Austra néztem, válasz képpen.
-Akkor aludj nálunk, aztán kitalálunk valamit.- hát igen. Ezért is szeretem ezt a hülye, lökött, erőszakos, bolond és helyes srácot. Ahogy szokás megköszöntem aztán a nyakába ugrottam, annak a jelképeként, hogy nagyon imádom azért, hogy még ilyen szituban is támogat és segít.

Michele persze megértette, hogy ez nagyon nehéz nekem és megígérte, ha bármi van, rájuk mindig számíthatok. Ez nagyon kedves tőlük.
Apa tudta, hogy Austinnál vagyok ,így már nem 200 volt a vérnyomása.

-Jaajjj neee!!!!! -ábrándult ki Austin a nem tudom miből, miután én egész ideig Aust iPhone-ját nyomkodtam, mert az enyém lemerült.
-Naaa mivan??? Elment az internet vagy elfogyott az életed? 
-Most jöttem rá, hoogy...............................

27. rész

Én kaptam egy karkötőt, amire egy végtelen jel volt rakva. Onnan tudtam, hogy az enyém, mert a hátuljába bele volt karcolva a monogramom, BT.
Austin kapott 3 csomag gumicukrot, de nem akármilyet. Ellie nemrég volt egy kis "nyaraláson" külföldön és onnan hozta ezt Austnak. Mahone annyira örült annak a kis csomagnak, hogy elhatározta, szülinapjáig nem eszik belőle. Justinnal csak mosolyogtunk ezen, hiszen ismerjük a lökött barátunkat és kizárt, hogy addig nem esik kísértésbe. :)

Kate (bár Ellie-t megbántotta ezzel az üggyel) mégis kapott valamit. egy kis fülbevalót amin egy bagoly volt.
Ezt is onnan tudtuk, hogy a monogram a hátulján volt.
És.....És hát Justin is kapott valamit.     Egy fényképet amint ketten vannak és mosolyognak. Ez olyan "régi szép  idők"-ös kép. 

Szomorúan ballagtunk haza, bár mindenki kapott valami klassz cuccot, mégsem tudja egy tárgy betölteni az Ellie után maradt űrt.
Ahogy közeledtem a házunkhoz észrevettem apa kocsiját. Austin oldalról megbökött, jelezve, hogy ő sem érti mi ez. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért megkértem a két srácot, hogy vigyék el Kate-nek a fülbevalót, mert tudtam, hogy valamire készül az édesapám.... így nem szívesen mentem volna el.

-De hol is lakik???- értetlenkedett Justin.
-Ohh istenem, rajzoljak térképet? -kiabáltam, de a végét már én is elröhögtem.
-Nem kell Becky, majd én elnavigálom....- szólt Austin is. Na ha engem nem tudott navigálni, akkor  szegény Justint hogyan? Mindegy nem is érdekelt. Odaadtam a két srácnak a baglyokat, aztán rohantam is be.


Közben Marci már otthon volt, mert miután meglátta apa kocsiját berohant.

De ami azután jött, az az azz..... arra nincsenek szavaim!









Apa egy NŐVEL volt a konyhában. Miután anyu  régen meghalt, soha nem láttam azóta nővel.
Amikor megláttak, apa azt mondta, hozzam le az öcsémet, mert valami fontosat akar mondani.
Gyorsan felrohantam Marciért, aztán együtt lebaktattunk a lépcsőn. Már itt éreztük, hogy nem lesz valami kellemes a beszélgetés. 
Miután leértünk, rögtön megmondtam a véleményem bár így utólag nem volt jó ötlet.
-Ki ez a nőszemély? 
-Becca! Kérlek! -förmedt rám apa
-Jó... bocs..bocs.
Persze apa rögtön elmondta annak a nőnek, hogy most hagyott itt az LB , anyu meghalt, szerelmi ügy, így az a nő megértette a helyzetet és nem szólt semmit. Később kiderült, hogy a nőt Krisztinek hívják, és igazából kedves meg minden, de valahogy még nem bírom annyira...... Ez van.

-Nos srácok.... igazából 2 fontos dolgot akarok nektek mondani. -kezdte apu félénken, de amikor az a nőszemély végigsimította a karján a kezét ( ott  hánytam el magam) kicsit feloldódva folytatta.

-Becca kérlek tedd le azt a poharat, ne is igyál, mert nem szeretném, hogy a hír hallatán megfulladj vagy összetörd azt a szép poharat. -utasított édesapám, mire én csak egy "már inni se lehet" fejet vágtam. 
-Marci, te pedig fogd meg a nővéred kezét, nehogy a hír hallatán a földre vágd magad és nehogy leverj egy hisztit. 
Remek.
Jó gyerekek létére követtük az utasításokat.
-Hát gyerekek az van hogy.... úgy döntöttünk..........................................

26. rész

Nem számítottunk  Justinra!

-Hát te?? -szaladt ki a számon a mondat ami kicsit meglepetten hangzott.
-Csak..... nem tudom.... hiányzik és kész.
-Ezért kell itt lenned a nap 24 órájában? -kérdezte Aust kicsit flegmán. De honnan tudja, vagy miből gondolja, hogy Justin itt van a nap 24 órájában?
-Bocs tesó, de nincs kedvem a kérdezz felelek játékodra. 
-Huuhhh te tényleg kivagy... -állapítottam meg a hallottak után.
-De te miért nem? -kérdezte Justin meglepetten. 


-Vannak barátaim. Kate, aki mindig megnevettet, akkor is, ha minden vágyam lenne a busz elé lépni.

Austin, aki bármikor meg tud vigasztalni, még akkor is, ha a saját baromsága miatt kell- és ez után a szúrós nézésemmel pillantottam Austinra, aki csak egy "mondtam már, hogy bocsi" nézéssel válaszolt.- Plusz, ő mindig tudja mit kell mondani.... És bármikor számíthatok rá! -Austin ezen az egészen annyira meghatódott, hogy rögtön átkarolt. Fél perc után folytattam a monológom.

-És te Justin! Rád is mindig lehet számítani. Mindig megvédtél, ha kellett és sose hagytad, hogy hülyeséget csináljak... Persze mindig csinálta, de legalább megpróbáltál lebeszélni róla.

A srácokat nagyon megérintette a mondatom, így felkészültünk egy nagy csapatos ölelésre.
Csak sajnos Justinon kívül nem sokan ismerik azt a szokásomat, hogy mindenki telefonját kicsempészem a zsebükből, így hát az ölelés végére 1 telefonnal, 1 pénztárcával és Justin kocsikulcsával gazdagodtam.


-Neeeeeeeem -kiáltott fel Justin és kivette a kezemből a tárcáját és a kulcsát.
-Na ezt megint nem bírom követni. -szólalt meg Aust mellettünk.
Persze Justin beszámolt az "irritáló szokásomról" és persze Austin azonnal kikapta a telefont a kezemből.
Közben az öcsém elővett a szekrény mögül egy kis pink dobozt és odahozta nekem, mondván " nyiiiiiisddd kiiiiiiiiii"
Mind a négyen izgatottan nyitottuk a kis dobozkát és meglepetten bámultunk bele.
A tárgyak amik benne voltak, személyre szóltak. Lehetett látni. 
Én kaptam egy............................................................

25. rész

Szülők!!!! Mivel reggel 7-kor ébredtünk fel, a pánikot én kezdtem.

-Austin nem felejtettünk el valamit?
-Hozni 6 csomag " életet"? Nyugi. Nálam nem 6, hanem 7 van. -szinte annyira természetesen mondta ezt, mintha csak annyit mondott volna, hogy Austin a nevem.
-Mi? Nem. De ki az a hülye aki 7 csomag gumicukrot hoz a semmi közepére? -erre Aust halványan elmosolyodott és feltette a kezét.- Remek. De nem vetted észre, hogy reggel 7 van, mi meg nem otthon vagyunk az ágyacskánkban?
Szegény Austin, annyira lesokkolta ez a dolog, hogy pislogni is elfelejtett.
-Na Becky, nyomás a kormány mögé, hajts úgy, hogy 3 percen belül otthon legyünk!- kaptam az utasítást.
-De te mondtad, hogy nem jó ha én vezetek!!
-Az más tészta!- és ahogy kimondta, már hozzám is dobta a kocsikulcsot.

Nem tudom hogyan, de hazataláltam. Wow. Austin hazarohant, én pedig a szembe lévő házba, vagyis a miénkbe.
Apa nem volt otthon. De akkor hol van? 
A hűtőn találtam egy cetlit amire az volt ráírva, hogy "valami közbejött". Tehát újabb 1 hétig nem lesz itt. De legalább nem vette észre, hogy éjszaka teljesen máshol voltam.....

Austin nem járt ekkora szerencsével. Az anyja észrevette, hogy éjjel nincs a helyén. Szegény, magyarázhatta, hogy nem volt semmi és, hogy velem volt, az anyját nem hatotta meg. Ezek után, átbaktatott hozzám, egyenest a szobámba és elmesélte a "letolásást"
-Akkora lebaszást kaptam, hogy még mindig anyu szavai járnak a fejembe. ( elnézést a kifejezésért, de tényleg ezt mondta)
-Höhh, apa nincs itthon, így én megúsztam. - a mondtat hallatán Aust annyira elképedt, hogy kiesett a szájából egy zöld gumimaci. Őszintén szólva, fogalmam sincs mikor vette be, vagy honnan szedte.
-De apukád nem 2 hete ment el valahova ezzel az ürüggyel? -tért magához Austin.
-De, de igen. Kezdem furcsálni ezt az egészet.........
-Apád egy VÁMPÍR!!! Vagy neeeem egy jedi lovag!!!! Vagy szelleeeeeeeem.- Austin egyre elképesztőbb dolgokat sorolt fel, de én félbeszakítottam az "Austin ha nem mondasz értelmeset inkább kussolj" mondattal, ami eddig mindig bevált.

Negyed órányi találgatás után, eszünkbe jutott, hogy Ellie írt valami olyasmit, hogy a szobájába vannak eldugva nekünk való "kincsek"
Több se kellett, átmentünk és Marcit is vinnem kellet, mert a mama nem volt otthon és nekem kell rá vigyázni. A szobába belépve mind a ketten meglepődtünk, ugyanis nem számítottunk...........................

24. rész

Mozdulni se tudtam. Megfagyott a vér azt ereimben.
Nem tudom hol van Austin. Nem tudom mi történt vele. Nem tudom hol vagyok. Mi lehet ennél rosszabb?
Nagyon bepánikoltam. A sírás kerüldözött. És még mindig az Odaát járt a fejembe. Az a kislány aki az erdő közepén maradt és egy hulla magával ragadta.... jaj!  Bár I love Supernatural, mégse szeretnék több évadot megnézni... ezek után!



Ahogy magamban szenvedtem és próbáltam kitalálni, hogy ilyenkor mit is kéne tenni, valaki vagy valami hátulról megragadott és erőteljes mozdulattal bevágott a kocsiba.
Enyhe sokkot kapva néztem fel, de semmit nem láttam, ugyanis az a valami vagy valaki kikapcsolta a kocsiba a "napot" azaz a lámpát, ezáltal semmit nem láttam.
20 másodpercig néztem azt a sötét alakot. Nem hittem, hogy Austin az, mert ő nem vágna be ilyen erősen.
De egy idő után megmozdultam, az alak pedig rögtön megfogta mind a két kezem és a kocsi ülésére fektetve a fülembe súgta:
-Remélem nem hoztam rád a frászt annyira.
EEEEzt nem hiszem el! Tehát ez az izé Austin volt? WOW. 
-Te hülye gyerek tudod mennyire megijedtem? -és ahogy a mondatot kimondtam, nem tudtam visszatartani a sírást. Annyira megijedtem, hogy rám jött a sírógörcs. Életembe egyszer ijedtem meg ennyire, akkor is Ellie miatt, mert pont Halloween volt és az Odaát közben ijesztett meg ennyire. Azóta viszont sosem volt ilyen.
Austin kicsit a szivére vette a dolgot, mert ahogy hallotta, tényleg lesokkolt az előbbi kis "játéka" így magához szorított és bocsánatot kért. Sokra mentem vele..... Így is negyed órán keresztül remegett mindenem.

-De akkor mi volt az erdőben? Hallottam! És ezért hagytál itt? -próbáltam érthetően letámadni a szokásos módon, de lehet nem értette, mert még mindig a sokk hatása alatt álltam és épp hogy csak abbahagytam a sírást.
-Igazából nem történt semmi. Megjátszottam az egészet. Egyébként nem ezért hagytalak itt. Azért mert egy kicsit mérges voltam rád, hogy ennyire bepánikoltál azon, hogy fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk. Nem azért volt ez az egész, hogy megijedjél, hanem egy jó poénnak tartottam.... de már látom, nem ez az évszázad ötlete............ sajnálom! -ez annyira cuki volt tőle. Már nem is remegtem a szó hallatán és sikerült picit lenyugodni.
-Ígérd meg, hogy soha de SOHA többé nem fogsz ilyeneket csinálni!
-Megígérem! -és ezzel még szorosabban ölelt.

Tiszta "év eleji" hangulat lett. Mintha újra játszódna a tornatermes dolog. Csak sokkal ijesztőbb helyen. 
Hát igen... megtörtént amire már régóta vártam. (vártunk, ugyanis Ellie rendkívül akarta, hogy végre összejöjjünk)
Újra megcsókolt. És a helynek köszönhetően senki nem zavart meg. Semmi Justin, semmi Kate és semmi Ellie.
Mivel semmit nem aludtunk és hajnali 4 lehetett, szépen elaludtunk. Csak egy dologról feledkeztünk meg.................