28. rész

-Úgy döntöttünk hogy......összeházasodunk!!!!!
Abban a pillanatban jó hogy nem volt a kezembe a pohár, mert tuti hozzávágtam volna valakihez.

-Miiii????? -egyszerre akadtunk ki Marcival.
-Igen. 2 hónap múlva lesz...
-Hát hogyha ez az egyik hír, a másikat nem is akarom hallani! -tiltakoztam de semmi... ugyanis apa megint a fejemhez vágta a "viselkedj vagy eltiltalak a haveroktól" dumát.
Később, ( ami az első hír bejelentése után 2 perccel történt) minden összeállt. Apa nem is munka miatt ment el, hanem, hogy ezzel a Krisztával találkozzon. Ohhh.

-Akkor mondom a második hírt. -jelentette kia pu magabiztosan.
-Nyeeeeeeeee!!!!!! -tiltakozott Marci ,de én meglöktem, hogy fogja be a pici száját mielőtt ő is kap valami fenyítést.








-Hát az van, hogy Kriszta TERHES. Szegény marci, az eddigiekből nem sokat értett de ezt felfogta. Bőgve rohant fel a szobájába. Én meg lefagyva bámultam magam elé, nem is tudtam ,hogy sírjak vagy örüljek.
-És ez még nem minden. -szólalt meg a NŐ a kedves lágy hangján.- IKREK! Mind a kettő LÁNY.

Abban a pillanatban én elmosolyodtam és illedelmesen kirohantam az utcára. Ezt a hírt közölték velem délután 3-kor. Természetesen este 7-re sem mentem haza. Apa annyira bepánikolt, hogy Austint hívta fel,

hogy keressen meg. Nem tudta miért és hogyan, de "értem bármit" módon követte az utasításokat.
Szegény Aust, nem ő a hibás, de mégis ő keresgél már 1 órája a sötétben.
Nem is tudom miért de a legnagyobb biztonságot a suli mellett éreztem, így egész ideig ott dekkoltam.

Megtalált. Nem tudom hogy, de megtalált. Persze azonnal faggatni kezdett, hogy miért csináltam ezt.
-Apa újraházasodik, a nőszemély terhes, ikreket vár, lányok ,2 hónap múlva esküvő ,Marci dühroham, én pánik....... -és csak soroltam és soroltam. Szegény Austin nem tudta, hogy ilyenkor mit kellene mondani, így hát szorosan magához húzott.
-ÉS akkor ezért ment el mindig? -világosodott meg a "pasim..... igazából azért ez a jelző, mert Facebook-on hivatalosan is egy párt alkotunk, de a való életben még nem ennyire nyilvános.
-Hát jaaahhh... tuti nem megyek haza!- jelentettem ki és Austra néztem, válasz képpen.
-Akkor aludj nálunk, aztán kitalálunk valamit.- hát igen. Ezért is szeretem ezt a hülye, lökött, erőszakos, bolond és helyes srácot. Ahogy szokás megköszöntem aztán a nyakába ugrottam, annak a jelképeként, hogy nagyon imádom azért, hogy még ilyen szituban is támogat és segít.

Michele persze megértette, hogy ez nagyon nehéz nekem és megígérte, ha bármi van, rájuk mindig számíthatok. Ez nagyon kedves tőlük.
Apa tudta, hogy Austinnál vagyok ,így már nem 200 volt a vérnyomása.

-Jaajjj neee!!!!! -ábrándult ki Austin a nem tudom miből, miután én egész ideig Aust iPhone-ját nyomkodtam, mert az enyém lemerült.
-Naaa mivan??? Elment az internet vagy elfogyott az életed? 
-Most jöttem rá, hoogy...............................