38. rész

Másnap reggel korán felkeltem, lementem a konyhába. Csak úgy.
Nem akartam felkelteni Austint, ezért inkább csak körbe-körbe sétálgattam a lakásba. 
-Te mi a jó istent csinálsz, édes lányom?- lépett elém apa, a maga kómás fejével.
-Gyönyörű reggelünk van, ugye? -nevettem el magam.
-Reggel 5 óra, és te itt csörömpölsz azzal a serpenyővel! -mutatott rá a kezemben tartott iPhone-ra.
-De apa! Ez nem serpenyő!
-Jaj hagyjál már a kifogásaiddal! Menj aludni. -tolt a lépcső felé- Jó éjszakát!
Így történt az, amikor eszembe jutott, hogy éhes vagyok, tehát a "serpenyőmmel" a kezemben visszatértem a konyhába. 
Csináltam 2 szendvicset, gondolom Austin visítana, ha nem hoznék neki egyet. Bár alszik, de a kajára rögtön "ráharap" 
Már indultam felfelé amikor Kate jött velem szembe.
-Te  mi a jó istent csinálsz,  ember? -suttogtam dühösen.
-Oh sziaaaaaa! -integetett idiótán- Ohh kajaaaaaaaaaa.
Rögtön rácsaptam a kezére, és elmagyaráztam, hogy ne legelje le a kajámat.
-De te hogyaaan???
-Tudod, egy retard állat nyitva hagyta az ablakot, és bemásztam. Jaaaah, tényleg. Még fára is kellet másznom. -nevette el magát.

-Mary, Twist! -ordított apa- halkabban máár!
-De én Kate vagyok! -lóbálta szomorúan a kezét vigyori.
-És én mióta vagyok "Twist"? -akadtam ki én is.
Apa csak legyintett és ment vissza.
-Te tudtad, hogy Austin a szobádban van?! -folytatta Kate.
-Igen képzeld! Tuti, hogy összebeszéltetek, mert ő is leszólt az ablak miatt, sőt ő is ott jött be. És te mit is keresel itt?
-Hát hogy menjünk suliba.
-Moooost?
-Nem jövőre! Persze, hogy most!
-Elpárolgott a maradék eszed is a tegnapi szolizáskor? 
-Haha. Na szólj Aust-nak, hogy indulunk.
-De ha most felkeltem, akkor egész nap nyafogni foooog.....
-Akkor majd én!- és azzal be is ment a szobámba. Pontosabban be rúgta. Köszönöm kedvességét asszonyom. -.-

Szegény Aust, nem lehetett kellemes ez a dolog. Hallottam az ordításait.
-Kate, szállj már le rólaaaaaam!!! Beeckyyyyy, a lökött barátnőőőőd rám tehénkeeedeeeeeeeeeeet!!! Segííííts máááááááár!!!
-Austin dugulj el! -üvöltötte Kate. Ezek el voltak reggel. Fél órán keresztül gyilkolták egymást, én addig lent vártam. Pont arra gondoltam, hogy milyen vicces lennne, ha Justin, vagy Alex betoppana engem idegesíteni. Haha. Ez vicces gondolat.


Volt.

Addig amíg, Alex be nem rúgta a bejárati ajtót, Justin pedig be nem mászott a konyha ablakán.
MI VAN ITT? ŐRÜLTEK HÁZA? 
-Na te mi az istent csinálsz? -fordultam Alex felé.
-Mesélni, hogy benne vagyok 3 bandában! -vigyorgott.
-És teee??? -kérdeztem Justint.
-Hallottam Austin visítását.
-Oh tényleg. -töprengett Alex- Mi is folyik itt?
-Azt én is szeretném tudni! -jelent meg hirtelen mögöttem apa.
-Háááát... -kezdtem, de rájöttem, hogy erre nincs értelmes magyarázat.
-Te ki vagy? -mutatott Alex felé. -És te? -bökött Justinra.
-Apa, oké, hogy reggel van. De a barátaimat csak megismered!
-Hát azt tudom, hogy Kate Austint veri egy párnával fenn, de hogy Ellie nem így néz ki az biztos.- nézett a két srácra.
-Ez. -álltam Alex mellé.- Ez itt Alex!

Ha eddig apa értetlen fejet vágott, most keresnem kéne rá egy jobb szót mert az a fej leírhatatlan.
-AC, te mit keresel itt? -döbbent le apa, és máris Alex-et ölelgette.
-Ez meg itt Justin.- álltam meg a Supra fannál.
-Oh bocs srácok, csak tudjátok... reggelek. -mosolyodott el apa.


Ekkor valami hatalmas dolog tört el a szobámban. nem tudom mi, de nagyon nagy csörömpölést hallottam.
Te jézus isten, ha ezek tényleg megölték egymást, hogy mondom el Michele-nek, vagy Kate szüleinek?
Gyors léptekkel mentem a szobám felé.......