37. rész

Ugyanis a szobámból csörömpölés hallatszott, és rögtön tudtam, hogy ha nem Castiel az Odaátból, akkor csak Austin lehet. :D
Hát ha nem is az angyal volt, de legalább nem tévedtem nagyot.





-Te hogyan teleportáltad ide magad? -kérdeztem a "lökjed" nézésemmel.
-Hááát tudod ez érdekes lesz!-nevette el magát, én pedig éreztem, hogy sokkot fogok kapni a mesétől.
-Tudod mit? Nem akarom tudni.- vágtam rá hirtelem.

-Te bajod. De tudom, hogy nem fogsz nyugodtan aludni, mert nagyon is érdekel, hogyan kommandóztam be.
-Utálom, hogy ennyire ismersz!- jelentettem ki, aztán egy gyors ölelés után már bele is kezdett a történetbe.
-Képzeld el azt a fát.- mutatott az ablakom előtt álló fára.
-Aztán?
-Képzeld el, hogy egy retard állat nyitva hagyja az ablakot.
-Naaaaa!!! -kaptam észbe.- Nem vagyok retard állat.
-Elnézést! Tehát képzeld el, hogy egy őrülten helyes, szexi, cuki, imádnivaló, csodálat........
-Austin fejezd be az önfényezést! -vágtam bele, még mielőtt eljutunk a görög isten jelzőhöz.
-Ja persze, persze. A lényeg hogy az ablakon jöttem be. 
-És ezt eddig tartott elmondani?
-Shhhh- mutogatta előttem a mutató ujját.
Természetesen rácsaptam, hogy nekem ne "sshhh"-zőn, meg különben is miért jött?
-Na elmondod végre miért kotortad fel magad a fára aztán a szobámba? Várj! Kitalálom! -kezdtem.
-Általában azért jössz, hogy elkérd a házit, amit általában nem írsz fel, mert általában nem figyelsz, vagy általában bealszol, ezért általában délután döbbensz rá, hogy nem tudod mi a házi, ezért általában átjössz hülyébbnél- hülyébb módon, és én általában kedves vagyok, ezért általában odaadom. És általában itt a vége. -mondtam ki az egészet egy szuszra.
-Ezt gyakorlod, vagy csak jön? -döbbent le Aust a maga "a barátnőm bolond" stílusban.

A kezébe nyomtam a lecke füzetem, és próbáltam a tudtára adni, hogy ha ennyi akkor kotródjon haza.
-Az ablakon át jöttél igaz?
-Aha.
-Na akkor Austin Mahone, mászol magadtól, vagy lökjelek? -kérdeztem türelmetlenül.
-Becky, jómodor? Hallottál róla?
-Igen. Csak tudod este 10 óra, és semmi kedvem jópofizni.- rogytam le a földre.
-Maradhatok? -nézett mélyen a szemembe.
-Maradj. -azzal átöleltem és így aludtunk el.