Amit hallottam nagyon durva volt. Michele teljesen ki volt akadva ezen. És ami a legdurvább, hogy ezért engem hibáztat!
-Austin, addig nem voltak ilyen problémáid, amíg meg nem ismerkedtél Becca-val.
-Anya! Neki ehhez semmi köze!
-Hát akkor?
-Lehet, hogy rontottam, de majd kijavítom! -erősködött Aust, de ahogy hallottam az anyja nem nyugodott meg.
-De akkor is. Az új barátaid tehetnek erről! Az egész időd lefoglalja Becca!
-Anya fejezd már be!
-Nem kisfiam! Mindig azzal a lánnyal vagy! Nem bántani akarom ezzel, de lássuk be, amikor összevesztek, mindig te kérsz bocsánatot, és elvagy azzal foglalva, hogy kiengeszteld, vagy együtt legyetek.
-Azért én kértem bocsánatot, mert én voltam a hibás! Mivel járunk, ez a természetes, hogy együtt vagyunk.
Hát azt hiszem Michele nem tudta, hogy járunk, mert amikor egy picit megemeltem a fejem, pont beláttam az ablakon, és láttam Michele megdöbbent, ijedt, rémült és izgatott tekintetét.
Hát érdekes fordulatot vett az egész, ugyanis, amint megtudta, hogy járunk, rögtön Aust nyakába borult és olyanokat mondott, hogy "Végre az első normális kapcsolatod. Összeilletek! Végre van egy helyes, okos barátnőd..."
-Akkor mérges vagy? -tért a lényegre Austin.
-Természetesen igen. Becca milyen tanuló.?
-Azt hiszem kitűnő. Miért?
-Hááát ha nagyon szépen megkérjük, tudna neked segíteni....- gondolkodott Michele.
Bár Austin pont háttal volt, nem láttam a tekintetét, de gondoltam, hogy nem fogja bánni a dolgot.
Én eközben egy "ezazzzzz" mondatot suttogtam és egy kis öröm mozdulatot is lejtettem, amikor Justin és Kate ült le mellém.
-Minek örülsz ennyire Twist? -kérdezte Justin hangosan, erre fejbe csaptam és csendre intettem.
-Semmi semmi, csak kicsit nyomozok. Ha bárki el meri mondani Austinnak, gurul a lépcsőről. Világos?
Persze rögtön helyeseltek mind a ketten.
-És miért is vagy itt?- kérdezte Kate.-Háááát hosszú, de majd fény derül rá....Egyszer...
Austin mindig jól időzít, így hát pont akkor jött ki a házból amikor ecseteltem a dolgokat.
-Háááát ttiiiiiii? -döbbent le.
Justin, vérbeli kockákhoz hívően, elrohant a "könyvtárba" ami szerintem a Supra boltot takarja.
Kate visította az "én nem csináltam semmit, nem hallottam semmit" dumáját, tehát Aust tőlem vár magyarázatot.
-Hááááát ööööhhhmmmm virágot szedünk?
-Főleg, hogy a virágok a hátsó kertben vannak. -nevette el magát Austin.- Na szeretnék valami hihető hazugságot hallani, Becky.-Öhhmm............Napozunk?
-Na ez már kevésbé rossz. Oké..... Na de most az igazat.- komolyodott el egyszerre.
-Az igazat akarod hallani vagy hazudjak?
-Az első. És Kate fejezd már be a hülye mondókád, mert kezd megfájdulni a fejünk.
-De akkor sem csináltam semmit.....
-És nem is hallottál semmit!- fejeztük be a mondatot.
Kate komótosan felállt és hazasétált.
-Tehát Becky.-ült le mellém Austin.- Mondd csak el szépen, mit is csináltál itt.
-Mivel érdekesen távoztál tőlünk, érdekelt, hogy mi is történt.
-És nem lett volna egyszerűbb, ha megkérdezed?
-Nem.
Hát el ölelgettük egymást 3 percig, aztán rátértem a komolyabb tárgyra.
-Akkor kell segítség?
-Ha nem lenne baj, és nem jelentene neked nagy terhet, akkor kéne.
-Te nagyon hülye vagy :D Miért jelentene nekem terhet?
Austin csak egy "Austinos mosolyt" dobott válaszként, aztán felálltunk és bementünk.
Megbeszéltük miből kell javítani, és eltekintek attól, hogy járunk, ugyanis kedvességgel nem lehet Austin fejébe beleszugerálni az anyagot.
Remélem tudomásul vette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése