39. rész

Ahogy odaértem, megláttam Austint egy lapáttal (????????) és Kate-et egy kosárlabdával.
-Tiii miii az istent csináltok iiiit??? -döbbentem le.
-Kate volt!
-Austin volt! -üvöltötték egyszerre, de nem láttam semmi féle rongálást.
-Mit törtetek el.
-Seeeeemmmiiiiiiiiit. -jött a válasz. De persze ezeknek nem lehet hinni.
-Komolyan!
-Jóóó. -állt fel Austin, és az ablakomra mutatott.
-De ennek semmi baja!

Aust és Kate olyan fejet vágtak, mint akik most nyerték volna meg a lottót.
-De akkor mit törtünk el? -értetlenkedett Kate.
-Hááááát..... Nem tök mindegy? Menjünk már suliba. -mondta Austin, azzal a lendülettel kirángatott  a szobámból.

Út közben Justin az új cipőjével villogott, Alexék pedig leszólták, mert nem Nike. Ezek kimerítik az ovis kifejezést.
Mi, Kate-tel hátul sétáltunk, közben pedig azon agyaltunk, hogy milyen értelmes dolog sétálni. Wow.
A sulihoz érve, Alexet egy csapat 12.-es várta. Kérdőn néztem rá, amikor is eszembe jutott az amit reggel mondott. Benne van már 3 bandában.
Hát ahogy elnéztem őket, nem a jeles magatartásos csoportot erősítik. Már megint kezdik.
Ők el is tűntek a suli udvarán, persze Justin és Austin kérdőn néztek rám.
-Hááát Alex régen is bandázott, tehát nem meglepő, hogy itt is keresi a bajt.
-Ez nem jó. -kockásodott Justin.
Austinra néztem, aki csak rángatta a vállát.
Kis féltékeny :)





A suli hamar ment. Nem volt gáz. Csak a szokásos. Justinnal kötekedtek, Austin bealudt, Alex bandázott, Kate visított, én  meg elvoltam. Csak egy szokásos nap..

Hazafelé Kate rájött, hogy a póniját (???) a suliboxban hagyta, ezért engem is visszarángatott.
Ahogy kereste a kis pacit, megláttam Alexet egy Jack Daniel's-el a kezében. Hát ennyi kellet nekem.

-Alex! Az neked minek? -mutattam az az üvegre.
-Jaaahhhh.. semmiiiiii. -vihogott, én meg láttam, hogy teljesen részeg. Csodás.
-Mennyit ittál?
-Shhhhhh.- röhögött, és azzal a kilengéssel majdnem rám esett.
-Alex, Alex. -ráztam meg. Mintha ettől kijózanodna.
-Beccaaa, Beccaaa.
-Nem vagy vicces! Hazaviszlek!
-A-aaaaaa -rázta meg a mutató ujját a szemem előtt.
-Kate segíts! -szóltam rá a pónikeresőre, aki már hallotta a beszélgetést, de azt hitte csak játszunk. (?)

Valahogyan hazaráncigáltuk Alexet, de nem volt könnyű. Néha magáról megfeledkezve ugrált az út közepén, olyanokat ordítva, hogy Superman vagyok, vagy szeretem a csigákat. Juj.
Ahogy beértünk a lakásba, szembe jött velem egy újabb cetli. Apa. Ma este nincs itthon.
Ellenben a NŐ-vel. Wow.

-Tegyük le! -mondta Kate az ágyamra nézve.
-Hát könnyű azt mondani. -néztem Alexre, aki szemmel láthatóan teljes mámorban úszott. Ki tudja? Lehet hogy nem csak ivott, hanem..??
Áhh.. ennyire nem ment el a maradék esze. Vagy mégis?
-Jaaaajj Alex fogyhatnál egy kicsit!! -üvöltötte Kate, amikor végre sikerült az ágyra "dobni"
-Te meg csöndben is maradhatnál. -kuncogott a kis alkeszos.
Kate már nyitotta a száját, amikor megráztam a fejem, hiszen nem gondolta ezeket komolyan....

Már esteledett, mikor Kate hazament. Küldtem Alex anyjának egy üzenetet, hogy ma nálunk alszik a kis angyalkája. Hogyne.
Legnagyobb meglepetésemre..............................