29. rész

Elnézést a kinézetért, de valamit elrontottam és csak így tudtam megoldani. Ez most ilyen lett, de a többi marad a régi!
















-Most jöttem rá, hogy akkor összesen 3 Becky lesz!!!! teee jéézuuusúr isteeeeen szent mákooosfazéééééééééééék.... -és sorolhatnám, hogy Aust hogyan szörnyüllködött még ezen a gondolaton, de olyan szavakat is mondott amiket még életem során nem hallottam, így hát..-
-Mert az baj? -kérdeztem rémülten, mert azt hittem ez tényleg a világ vége.
-Áhhhh, neeeeeem dehogy. Inkább örülök neki.-mosolyodott el az "Austinos mosolyával"
-Én nem tudom, hogy örüljek-e neki........
- Becky, ennek örülnöd kell! Vagy mégse...-gondolt bele a dolgokba.

Többet nem beszéltünk, ugyanis Marci toppant be Michele oldalán.
-Hát öcsi, te mit keresel itt.- dermedtem le.
-Becca, nagyon zaklatottnak tűnik. Szerintem belázasodott!- mondta Michele, de én éreztem, hogy valami nincs rendben.
Michele elővette a lázmérőt, és ahogy láttam újra felébredt benne az "anyai ösztön", mivel Austin nem nagyon hagyja magát ölelgetni, meg nem kell róla már annyira gondoskodni, biztos hiányzik Michele-nek ez a dolog.
Ahogy sejtettük, Marci beteg lett. Apa és a Nő észre sem vették, sőt azt se, hogy nincs otthon. Remek.
-Austin tudnál Marcira vigyázni, amíg én beszélek anyukáddal?
-Reméltem, hogy megkérdezed....Perszeee- és már magához is húzta az öcsémet, aki rögtönk a karjaiba borulva elaludt.

Michele és én lementünk a földszintre, ahogy elmagyaráztam neki ezt az egészet.
-Szerintem Marci nem azért lázas, mert tényleg elkapott valamit, hanem mert apáék levegőnek nézik velem együtt, és ez a felgyülemlett.....- szerettem volna folytatni, de Michele közbevágott.
-Düht nem tudta levezetni és nem volt mellette senki, mint melletted és ezért így jött ki rajta.- fejezte be végül a mondtatomat.
-Ezt honnan tudod?
-Tudod Becca, Austin apukája nagyon korán meghalt, és lett egy második férjem. Nem tartott sokáig, de Austin nagyon nem bírta és ő is mindig lázas lett. Persze egy idő után rájöttem, hogy nem vírus okozza, hanem ez....

Apropó Austin. Amikor visszaértem a szobába, Austin a földön aludt, Kezébe valami plüss pandával, ami szerintem az öcsémé. Marci pedig az ágyon, kiterülve.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogtam egy párnát és egy takarót és odafeküdtem Marci mellé. Éjjel 3 körül, éreztem, hogy valaki matat mellettem és 4 perc keresgélés után mellém fekszik. Ha nem szellem, nagy eséllyel Aust. Nem csalódtam. Pár minutum után, hallottam ahogy a fülembe szuszog. Tök cuki volt.

Reggel megint nem úgy keltem ahogy eddig! Először Marci visítását hallottam, ahogy leszalad a lépcsőn.

Szerintem fogócskáztak. De mi a rohadt életnek kell reggel 7-kor fogócskázni? Ez is csak egy "Austinos dolog"
De 10 perc után, mintha rajtam folytatták volna a játékot, csak solo-ban. Amikor kinyitottam a szemem Megláttam Austint ahogy az "életét" eszi, és valamit hadar nekem, közben a macik potyognak ki a szájából egyenesen rám. Csodálatos.
-Na jössz már játszani?- hadarta miközben a tele szájából kiugráltak a macik.
-3 dolog Austin.
-Na ez nem lesz jó.... -ismerte be, aztán egy "na lökjed" mozdulattal tájékoztatott, hogy kíváncsi a dologra.
-1. Mi a rohadt életnek kell fogócskázni 7-kor? 2. Miért vagy rajtam, amikor az öcsémet kéne ölnöd? és végül a 3. Miért beszélsz tele szájjal??????
- Akkor kezdem. 1. Mer' mért ne  2. Állítólag "járunk" 3. Mert megtehetem.
Hát köpni-nyelni nem tudtam a válaszoktól, különösen a 2.-tól.
De egyszer csak beugrott valami!.................................