22. rész

Végül valaki hátulról megölelt és megszorította a kezem, bíztatás gyanánt. Austin volt. Ahogy megfordultam és mélyen a szemébe néztem. Mintha csak olvastam volna  a tekintetében, tudtam, hogy Ellie nemrég megírta neki az egészet. Szegény Aust, láttam rajta, hogy nagyon kivan és én rádobtam egy lapáttal, azzal ,hogy lát sírni. Szorosan magához húzott és a fülembe súgta :
-Nincs semmi baj. -2 percig némán, szomorúan, összetörten és fáradtan öleltük egymást. Valahogy összeszedtem magam annyira, hogy kérdezhessek tőle.
-Te is tudod?
-Igen, az előbb írta meg...... És kérte, hogy pont ebbe a pillanatba ne hagyjalak magadra.
Szegény Aust nem értette, miért kezdem el a sírást újból, de az ok nagyon egyszerű. Ellie elment és tudta a reakcióm az egészre, tudta, hogy ebben a pillanatban kell mellém valaki. Valaki, aki nem csak annyit mond, hogy " Ez van." hanem meg is tud vigasztalni. Mivel Ellie nem volt itt, Austin is ugyanilyen jó volt.

Austin megfogta a kezem és a ház elé vezetett.
-Most tudod mit kell nekik mondani? -kérdezte, miközben lehetett hallani, hogy a hangja elcsuklott.
-Persze, akkor adjuk be nekik a sztorit.
Nagy nehezen összeszedtük magunkat és megvártuk amíg visszaérnek.


Amikor közeledtek felénk, érezték, hogy ez nem lesz valami  vidám dolog. Nekem kellet kezdeni a mesélést és Aust-nak kellet folytatni.
-Szóval srácok...- kezdtem kicsit habozva.- Az van, hogy......hoogy...
-Ellie-nek el kellet menni pár hónapra, de semmi köze nincs a csóknak ehhez. Nem tudjuk hova, de majd

valamikor jön. -vette át a szót Austin, amikor látta, hogy semmi esély arra, hogy befejezzem a mondatot.

Justint valahogy nem hatotta meg a dolog. Ott hagyott minket. Hazafelé vette az irányt.
-Most akkor ránk mérges?- nézett utána Kate.
Hát nem mondtunk erre semmit, ugyanis mi sem tudtuk rá a választ.

Ezek után, ahogy este lett, nem bírtam aludni. Aust se. láttam, még hajnali 3-kor nagyban világított a szobájában a villany. Írtam neki egy SMS-t, hogy én sem tudok aludni. Válasz képpen  egy gyere át SMS-t kaptam.
Felvettem a pulcsim és átbaktattam a szembe lévő házba. Aust az ajtó előtt várt. De nem úgy tűnt mint aki azt kéri , hogy fáradjak beljebb. 
-Austin te mire készülsz? 
-Menj haza, öltözz át és 10 perc múlva találkozunk.
nem jöttem rá mire készül. Miután visszaértem, közölte velem, hogy...................................................................