16. rész

Egész éjjel fent voltam, de nem vettem észre, hogy valaki járt a szobámba! 
Szerencsére nem kell aggódni, mert Austin volt. Hogy honnan tudom? Az éjjeliszekrényemen volt egy levél. Ez állt benne:

                ,,Kedves Becky! Amikor ezt olvasod, én már rég a repülőn ülök. Nyugi, nem fogok haza              hozni senkit :). És, hogy biztos legyél abban, hogy nem felejtelek el titeket, vittem               magammal egy kép amin mind az öten rajta vagyunk. Most is ezt nézegetem. 1 hónap múlva látjuk egymást.

              Utóirat: Addig senkivel se jöjj össze!!!! És ha keresnéd a gumimacikat, akkooooor......Majd                          úgyis rájössz ;) "

Ez annyira cukiiii volt! Legalább 3-szor elolvastam még, de nem tudtam betelni vele. De a java ezután jött.
Ahogy elkezdtem beágyazni, a párnám alol kihullott egy kép. Ugyanaz a kép amit Aust vitt magával. Nem csak az éjjeliszekrényemig ment hanem még rajtam átkúszva, berakta a párnám alá.. De én miért nem keltem fel??? Szerettem volna elbúcsúzni tőle. A sors így hozta. :(

A kapuban senki nem várt. Az órákon senki nem írogatot nekem, és senki nem üvöltötte a fülembe a

szokásos baromságokat. Bár Justinék próbáltak felvidítani,de semmi. Végül Ellie és Kate öntött belém lelket.
-Figyu....-kezdte Kate- Nem lehetsz ilyen 1 hónapig! Értjük, hogy elment, de visszajön!
-Éééés - vágott közbe Ellie- Mi is nagyon bírjuk, de nem törtünk annyira össze mint te. Ezt nem sértésnek kell vnni hanem...... Bóknak!- persze, Ellie-től ez tényleg az. Mire is számitsak? :D
-Talán igazatok van.... Tudjátok mit? Élem tovább az életem. Majd ha haza esik, akkor persze a nyakába ugrok, de addig minden marad a régi! -biztattam magam.
A csajok egy " ez a beszéd" nézéssel néztek rám, aztán menni kellet a pom-pom edzésre.

Hazafelé kivételesen Ellie-vel mentem ugyanis összevesztek Justinnal. A héten ez az 5. alkalom. PFF az agyamra mennek.... mindig nekem kell köztük igazságot tenni. 
Otthon mindennel végeztem és apa is hazaért. Miután beszámoltam az elmúlt 1-2 napról amíg nem volt itthon, Marci baktatott le a lépcsőn szomorúan. Persze apa, jó szülő létére ezt észrevette és rögtön hozzálátott a vallatáshoz.
-A nővéred volt, ugye? 
-Miii???? Apa! Ezt nem gondolod??- háborodtam fel.
-Bocs Becca, csak te szoktad terrorizálni  és hááát....
-Megértem :D -vágtam rá a megértő pillantásommal.
-De ha nem a nővéred volt akkor ki bántott vagy mi  történt?
-Ejment...- nyögte ki nagy nehezen az öcsém.
-Ki ment el? - faggatta tovább apa-
-Ejmeeeent!!!!- és ezzel Marci is elment, annyi különbséggel, hogy ő csak a szobájába vonszolta vissza magát de az az illető viszont nem ennyire közel ment el.
-Becca?- nézett rám kérdően apa  a választ várva, mintha én tudnám.... oké tudom is...- Te érted ezt?
-Azt hiszem igen... A szomszéd srác. Austin. Elment egy hónapra Miami-ba az anyukájával.
Apa értetlenül nézett maga elé aztán nem nagyon vágta mi köze Marcinak a sráchoz. Természetesen engem faggatott tovább. 
-Nagyon bírja Marci Austint és az érzés kölcsönös.- magyaráztam.
-Ohhh - világosodott meg apánk egyszerre.- Ha megkérhetlek, menj, vidítsd fel az öcsédet.
-Persze, persze... megyek.- vonszoltam magam felfelé a lépcsőn.

Valahogy sikerült. Austin írt a közösségin, hogy minden rendben, de van egy kis problem. Elfogyott az " élete" és az anyja nem vesz neki. Meg fog halni. Na ennyire nem tragikus a dolog. Sajnos amikor én voltam fent, ő pont nem volt elérhető. Nem baj. Írtam neki, majd elolvassa, ha fent lesz.

Majdnem éjfél volt, amikor kiabálásra ébredtem fel. De nagyon hangos volt ugyanis az orrom előtt vitatkoztak.................................