18.rész

De egyszer hajnali 5-kor felébredtem, ugyanis nem tudtam aludni. Kínomban már körbe-körbe járkáltam a szobámban... persze ez nem segített, de legalább lefoglaltam magam. 10 perc után ráuntam. Ezután az ablakból nézelődtem, hátha van olyan vadbarom aki hajnali 5-kor sétálgat az utcán. De akkor a szembe lévő házból világosság tört ki. Aust szobájából, sőt még a kocsijukat is láttam a ház előtt!!! 

Több se kellett, felöltöztem és rohantam is át. Szerencsémre az ajtó pont nyitva volt. Michele pakolt ki a bőröndből épp.
-Ohh szia Becca.-köszönt kedvesen, közben a ruháit hajtogatta.
-Hello! Ilyen hamar eltelt az 1 hónap?
-Nektek lehet, de Austinnak egy örökkévalóságnak tűnt... Apropó Austin. A szobájában van, lehet, hogy alszik. felmehetsz, ha van kedved
Még be sem fejezte a mondatod, amikor közbevágtam, hogy perszeee, ez kérdés volt? válaszaimmal.

A lépcsőn felfelé azonban habozni kezdtem, hogy mi lesz, ha nem lát szívesen, vagy pont rosszkor toppanok be... Nem dehoogy. Túl keveset aludtam.. ezért vagyok ilylen.... ( remélem)

Ahogy beléptem az ajtón, Aust cukin szuszogott az ágya mellett a földön. Szerintem pakolás közbe dőlt ki.
Mivel ő mindig felébreszt nem is akár hogyan, gondoltam, ha itt van az alkalom, ki kell használni.
Enyhén szólva a szívrohamot hoztam rá :D
pedig tényleg nem volt nagy dolog az ővéihez képest.
Igazából csak annyiból állt, hogy szépen "lassan" ráugrottam és "halkan" ordítottam a fülébe, hogy nekem is elfogyott a gumicukrom!!! 
Szegény annyira le volt sokkolva, hogy csak 1 perc után fogta fel mi is történt.
-Becky... te??? De mégis....- kezde zavartan a beszélgetést
-Ohh hogy, hogy kerülök ide? Képzeld, Pókember módjára bemásztam a földszint ablakán, aztán fel Temple Run-oztam a lépcsőn, és Batman módjára berontottam és most itt vagyok.
Austin tényleg elhitte, mivel annyira ez komoooooly?? nézéssel nézett rám és teljesen le volt döbbenve attól a szövegtől amit lenyomtam neki.
-Nehogy elhidd!- törtem meg a csendet.
-Neeem perszeeeeee. -próbált Austin is keménykedni- De miért kellet így felkelteni?
-Ez nem ismerős valahonnan?- vágtam rá.
-Nem. -na persze akkor biztos nem volt magánál amikor ezt velem csinálta.
-Te is ezt szoktad csinálni!!! És ezt most megérdemelted! -jelentettem ki büszkén.
-És muszáj volt?
-Ez evidens.! -kacsintottam rá, aztán felsegítettem a földről és már egymás karjába is omoltunk.

Elmesélte, hogy mi volt a híres Miami-ban. Nem voltam elragadtatva és ahogy láttam annyira ő sem.
Mivel szombat volt, tökéletesen ráértünk, de előbb haza kellett mennem, mivel hajnali 5-kor kirohanni a házból nem a legjobb ötletem az életben, de megérte. Így szépen visszasétáltam, és csodálatos módon apa és Marci is fent volt. Csodálatos! Apa ebből csak azt vágta le, hogy reggel 6-kor jövök haza. De persze nem
csináltam semmit, senkivel, sehol, semmikor! Ezt nem vette be.. Pedig elmeséltem az egész történetet, hogy itt van Aust, meg most jöttek haza és, hogy csak köszöntem nekik. Mivel látta a kocsijukat és Michele pakolását az udvaron, nem voltam bajban....Annyira ;)
Marci  a hír hallatán annyira megörült, hogy eldobta a fél szendvicsét és felrohant a szobájába. Na ezt sem értettem.. Megszoktam.

Én is felmentem a szobámba..... igazából fogalmam sincs miért, mert semmit nem akartam ott csinálni, hanem vissza akartam menni Austhoz. 
De abban a pillanatban az ajtóm becsapódott és tiszta horrorfilmes lett az egész, ugyanis..................................