26. rész

Nem számítottunk  Justinra!

-Hát te?? -szaladt ki a számon a mondat ami kicsit meglepetten hangzott.
-Csak..... nem tudom.... hiányzik és kész.
-Ezért kell itt lenned a nap 24 órájában? -kérdezte Aust kicsit flegmán. De honnan tudja, vagy miből gondolja, hogy Justin itt van a nap 24 órájában?
-Bocs tesó, de nincs kedvem a kérdezz felelek játékodra. 
-Huuhhh te tényleg kivagy... -állapítottam meg a hallottak után.
-De te miért nem? -kérdezte Justin meglepetten. 


-Vannak barátaim. Kate, aki mindig megnevettet, akkor is, ha minden vágyam lenne a busz elé lépni.

Austin, aki bármikor meg tud vigasztalni, még akkor is, ha a saját baromsága miatt kell- és ez után a szúrós nézésemmel pillantottam Austinra, aki csak egy "mondtam már, hogy bocsi" nézéssel válaszolt.- Plusz, ő mindig tudja mit kell mondani.... És bármikor számíthatok rá! -Austin ezen az egészen annyira meghatódott, hogy rögtön átkarolt. Fél perc után folytattam a monológom.

-És te Justin! Rád is mindig lehet számítani. Mindig megvédtél, ha kellett és sose hagytad, hogy hülyeséget csináljak... Persze mindig csinálta, de legalább megpróbáltál lebeszélni róla.

A srácokat nagyon megérintette a mondatom, így felkészültünk egy nagy csapatos ölelésre.
Csak sajnos Justinon kívül nem sokan ismerik azt a szokásomat, hogy mindenki telefonját kicsempészem a zsebükből, így hát az ölelés végére 1 telefonnal, 1 pénztárcával és Justin kocsikulcsával gazdagodtam.


-Neeeeeeeem -kiáltott fel Justin és kivette a kezemből a tárcáját és a kulcsát.
-Na ezt megint nem bírom követni. -szólalt meg Aust mellettünk.
Persze Justin beszámolt az "irritáló szokásomról" és persze Austin azonnal kikapta a telefont a kezemből.
Közben az öcsém elővett a szekrény mögül egy kis pink dobozt és odahozta nekem, mondván " nyiiiiiisddd kiiiiiiiiii"
Mind a négyen izgatottan nyitottuk a kis dobozkát és meglepetten bámultunk bele.
A tárgyak amik benne voltak, személyre szóltak. Lehetett látni. 
Én kaptam egy............................................................