24. rész

Mozdulni se tudtam. Megfagyott a vér azt ereimben.
Nem tudom hol van Austin. Nem tudom mi történt vele. Nem tudom hol vagyok. Mi lehet ennél rosszabb?
Nagyon bepánikoltam. A sírás kerüldözött. És még mindig az Odaát járt a fejembe. Az a kislány aki az erdő közepén maradt és egy hulla magával ragadta.... jaj!  Bár I love Supernatural, mégse szeretnék több évadot megnézni... ezek után!



Ahogy magamban szenvedtem és próbáltam kitalálni, hogy ilyenkor mit is kéne tenni, valaki vagy valami hátulról megragadott és erőteljes mozdulattal bevágott a kocsiba.
Enyhe sokkot kapva néztem fel, de semmit nem láttam, ugyanis az a valami vagy valaki kikapcsolta a kocsiba a "napot" azaz a lámpát, ezáltal semmit nem láttam.
20 másodpercig néztem azt a sötét alakot. Nem hittem, hogy Austin az, mert ő nem vágna be ilyen erősen.
De egy idő után megmozdultam, az alak pedig rögtön megfogta mind a két kezem és a kocsi ülésére fektetve a fülembe súgta:
-Remélem nem hoztam rád a frászt annyira.
EEEEzt nem hiszem el! Tehát ez az izé Austin volt? WOW. 
-Te hülye gyerek tudod mennyire megijedtem? -és ahogy a mondatot kimondtam, nem tudtam visszatartani a sírást. Annyira megijedtem, hogy rám jött a sírógörcs. Életembe egyszer ijedtem meg ennyire, akkor is Ellie miatt, mert pont Halloween volt és az Odaát közben ijesztett meg ennyire. Azóta viszont sosem volt ilyen.
Austin kicsit a szivére vette a dolgot, mert ahogy hallotta, tényleg lesokkolt az előbbi kis "játéka" így magához szorított és bocsánatot kért. Sokra mentem vele..... Így is negyed órán keresztül remegett mindenem.

-De akkor mi volt az erdőben? Hallottam! És ezért hagytál itt? -próbáltam érthetően letámadni a szokásos módon, de lehet nem értette, mert még mindig a sokk hatása alatt álltam és épp hogy csak abbahagytam a sírást.
-Igazából nem történt semmi. Megjátszottam az egészet. Egyébként nem ezért hagytalak itt. Azért mert egy kicsit mérges voltam rád, hogy ennyire bepánikoltál azon, hogy fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk. Nem azért volt ez az egész, hogy megijedjél, hanem egy jó poénnak tartottam.... de már látom, nem ez az évszázad ötlete............ sajnálom! -ez annyira cuki volt tőle. Már nem is remegtem a szó hallatán és sikerült picit lenyugodni.
-Ígérd meg, hogy soha de SOHA többé nem fogsz ilyeneket csinálni!
-Megígérem! -és ezzel még szorosabban ölelt.

Tiszta "év eleji" hangulat lett. Mintha újra játszódna a tornatermes dolog. Csak sokkal ijesztőbb helyen. 
Hát igen... megtörtént amire már régóta vártam. (vártunk, ugyanis Ellie rendkívül akarta, hogy végre összejöjjünk)
Újra megcsókolt. És a helynek köszönhetően senki nem zavart meg. Semmi Justin, semmi Kate és semmi Ellie.
Mivel semmit nem aludtunk és hajnali 4 lehetett, szépen elaludtunk. Csak egy dologról feledkeztünk meg.................