14. rész

-És hát arra a megállapodásra jutottunk, hogy ön még sincs  kicsapva.!
Annyira boldog voltam, hogy ugrálni lett volna kedvem, de mindenki tudja ,nem mutatom ki az érzéseim.

-De mielőtt kiviharzik a teremből, köszönje meg a mellette ülő suhanc, idegesítő, rámenős, akaratos fiatalembernek. ( akkor ezek szerint ez akart lenni Austin) Ugyanis, miután elmentek, visszajött és addig hajtogatta az egész történetet amíg meg nem született a mostani döntés.
Az igazgató kivételesen tekintettel volt arra az érzelmi hullámvasútra amit ebben a két napban átéltem, ezért haza küldött engem és vihettem Austint is.
-De ez az utolsó esélye Miss Twist! -kiabálta utánunk.
-Értettem, nem fogja megbánni- mosolyogtam picit erőltetetten.

Hazafelé indulva volt pár kérdésem Austinhoz.
-Hogyaaan???? Miéért?? Hogyaan???- támadtam le a szokásos módon.
- Tudod Becky, nem sok emberért szánom el magam.....
-De???- vágtam közbe-
-Erre később válaszolok..... Hogyan? Egyszerű. Amikor visszamentem egyenest az igazgatóiba rohantam, ott pedig nem hagytam békén a dirit... addig "zaklattam" amíg azt nem mondta, hogy holnap hozzalak be.
Na itt minden összeállt.
-Akkor ezért mondta az " idegesítő, rámenős,akaratos" jelzőket.- világosodtam meg.
A kapuban készültem elbúcsúzni, de láttam, Austin nem tervezett hazamenni. Annál jobb. :D
Belépve az ajtón, Aust nem rohant fel a hülye cukorkáiért, inkább szépen lassan sétált fel velem együtt.
-Akkor miért is tetted ezt?- tértem  a lényegre, mert ez a válasz kivételesen érdekelt.
-Öhhhmmmm, Becky, nem tudom, magam se....... Te  olyan más vagy... Mert ha Kate lett volna ebben a helyzetben, elgondolkodtam volna, hogy megéri-e beszélnem az érdekében, de nálad nem is gondolkodtam, hanem ösztönösen cselekedtem. Egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem.
Közelebb húzta magát és szinte megint az a szerelmes érzés jött belém. A zöldeskék szemével rám nézett és abban a pillanatban újra megcsókolt.

 De a szerencsénkhez hozzátartozik, hogy sose élvezhetjük  a pillanatot,  így hát ünneprontó módon megint betoppant valaki. Csak Ellie lehet.... De nem ő volt. Hanem a kis őrangyalom, Kate Hudson.

Jobbra található Kate ikertesója.
Sajnos Kate röhögést nem tudtam lefotózni,
 de úgy gondolom az ikertesója is megteszi.
 A valóságban is IKREK!

Persze azonnal levágta a szitut.... de amikor belépett mind a ketten rá néztünk és a szokásos
" Kate röhögést"  kezdte el.
- Mi van Kate téged is kicsaptak?- nevette el magát Austin.
- Nem de, Becca felépés MOOOOSSST!!!!!!
-Mi??? Milyen fellépés?
-Rocky!!! 20 perc múlva a főtéren! -lihegte, mivel gondolom rohant egyenesen ide amikor megtudta.
-Te rokyzol?- értetlenkedett Aust- Ezt miért nem mondtad?
-Mert nem kérdezted. -kacsintottam rá.- És mit táncolunk? Tudtommal Augusztus óta nem volt próba.
-Az lehet, de még nyáron tanultunk egy koreót. -mondta Kate hadarva.
-Remek. Akkor mehetünk?
-És velem mi lesz? -kérdezte Austin mintha most látott volna minket utoljára.
-Jössz vagy maradsz? - kérdeztük egyszerre Kate-tel
Ez nem is volt kérdés. Persze hogy velünk tartott. Már eleve a roky-s ruhánkba indultunk el, így nem kellett ott átöltözni.
Amikor elindultunk valaki Austin nevét kiabálva futott utánunk.. Nem csalódtam.............................