12. rész

Átváltott Austinra. Én csak kapkodtam a fejem ide-oda és próbáltam jelezni Marcinak,hogy álljon le, mert apa erről semmit sem tud.
Nem jött össze....
Szerencsére nem mondott olyan fontos dolgot csak annyit, hogy a szomszéd srác és nagyon kedveli meg, hogy együtt megyünk reggelenként suliba.
Marci ahogy befejezte mondandóját, felrohant a szobájába. Apa kérdőn nézett rám, ami azt jelent, hogy akármit mondok neki, kételkedni fog. Próbáltam megerősíteni,amit az öcsém mondott, szerintem nem jött be.... Nem is baj...

Ahogy felértem a szobámba, láttam, hogy Aust rám írt a közösségin. Csak annyi volt, hogy haza ért és minden oké. A vasárnapom nem volt nagy szám, átlagos. A reggelit kivéve :D 

Másnap reggel szerencsére nem kellett kelnem semmi Austinra :) Szokás szerint a kapuban várt rám, de most Ellie is jött velünk. Természetesen nem mondtuk el a mi kis "kalandunkat" a sulinál. Persze leszedte volna mind a kettőnk fejét... ez csak Ellie.
A sulihoz érve szokásos módon átváltott "Justin üzemmódba" ami azt jelenti, hogy csak is csak Justin. Ahogy a suliba bementünk a szokásos csapat megragadta Austint és a büfé felé rángadták.  Ő csak egy "Segíts!" nézéssel nézett vissza rám. Mit vár tőlem? Egyedül szabadítsam ki? Pfff... hogyne! Még csak az kéne!
Egyszer csak Kate állt meg mellettem, tiszta happy volt. Persze Kate mindig az, neki minden vicces, mindenen röhög, sose szomorú. Ha azt mondom krumpli, az is vicces.  Én is szoktam vele  röhögni, de  nem azon amit mondunk, hanem Kate vihogása egyszerűen........ VICCES :D

Kezdődik az első óra. Matek. Jaj. 
Átlagos óra, semmi különös, de az óra felénél megszólalt a hangosbemondó és az igazgató úr volt. Senki nem figyelt rá.... de amikor Austin és az én nevemet mondta mindenki felkapta a fejét. Aust kérdőn és a pánikrohama elején tartva, sápadtan nézett rám. 
-Most mi van? -kérdezte ijedten.
-Neem tudom, de nincs jó előérzetem....
 Hááát nem is lehetett, mert az hangosbemondóból szóló hang hivatott minket az igazgatóiba. 
Erre Justin és pár srác Egy "huuuuhhhh"-t betolva próbáltak menők lenni, de hát valakinek sose sikerül :D 
a lépcsőn felfelé tartva azt tárgyaltuk nem-e látták a felvételeket a kis "betörésünkről". 
-De letöröltük, nem?- kérdeztem, mint aki éppen egy rossz álom közepén tart. 
-Igen!- bíztatott Aust.
Odaértünk. Egyszerre kopogtunk be, közbe Austin megszorította  a kezem, ez olyan "semmi baj nem lesz" célt szolgálva. Bementünk, leültünk a székre. Az igazgató nem volt jó kedvében. Láttam, itt valami nagyon rossz veszi kezdetét.

-Tudjátok miért vagytok itt?- kérdezte az igazgató a  rekedtes, mély hangján

. 
-Nem!- feleltük egyszerre.
-Ismeritek a ,,Settenkedő Tolvaj" kifejezést?
 Na itt már minden világos volt. De hooogyaan???? Videót letöröltük. De lehet, hogy volt egy másolat? Vagy Austin rosszat törölt le?
-Ez a tett megbocsájthatatlannak minősül...- folytatta a diri.- Mind a ketten elnyeritek a méltó büntetéseteket.
Abban a pillanatban  majdnem leestem a székről, ugyanis az ájulás kerülgetett, de Austin végig fogta a kezem, így észrevétel nélkül visszahúzott.
-Te!- mutatott rám az igazgató- Te..........................................................