7. rész

De ahogy megfordultam megláttam Justint és Ellie-t. Levegőt kapkodva hadartak nekem valamit, de persze ezt nem értettem.
-Becca, ne haragudj, hogy magadra hagytunk.....de ez a terv része volt!- mondták egyszerre.
-Mi??? Milyen terv?? Volt terv????- annyit értetlenkedtem, hogy kénytelenek voltak beavatni.
-Tehát -vette át a szót Justin- A lényeget elmondom. Annyi az egész, hogy arra gondoltunk, ha Austinnal és a többi lánnyal megyünk mindenhova , akkor talán kideríthetjük, hogy mégis mi folyik itt..... mármint  mit is érez igazából....
-Éééééssss- vágott bele lelkesen Ellie- Amint a többi seregély elrepült, rögtön rólad kezdett faggatni minket... És hallottam amikor Aust mondja Justinnak, hogy tudja, neked mennyire rosszul esik ez az egész, de nem egyszerű levakarni az emberről a seregélyeket.
-Komooolyaaaaaan??- nyögtem ki végre- És Justin, ez igaz???
- Tudod, Becca Austin érdekes egy srác, de egyet biztosan tudok......-halkult el egy pillanatra- Valamit érez irántad... és ez az érzés több mint barátság!
Abban a pillanatban amikor ezt kimondta egy picit elhagyott az erőm és hááát csak egy kicsit rogytam össze a hírtől, de Justin számított erre és rögtön el is kapott.

Szokásához hívően, Austin Mahone pont akkor sétált hazafelé amikor mi az út közepén tárgyaltuk a dolgokat. Ellie Megragadta mindkettőnk kezét és az udvaron keresztül a házba cibált minket. 
-Ezt mooost miéééért???- kérdeztük meglepetten.
- Justin, megértem ha nem tudod mert fiú vagy, de Becca ilyet nem tudni!
-Még mindig nem világosodtam meg!!!- vágtam közbe.
-Én se- csatlakozott Justin az értetlenek klubbjához.
-Akkor mondom de figyeljetek. Austin valamit érez Becca iránt és ez az érzés erősödhet ha nem látja meg nem is hall róla.
-Vagy pont az ellenkezője!- szóltam közbe.
-Nyugiiii, sikerülni fog a terv.
-Haaa te mondoooood -értettünk egyet Justinnal.

Miután elmentek, megcsináltam a házim és meg is tanultam. Mire ezekkel végeztem, mennem kellet az öcsémért a mamánkhoz. Marci kijelentette, hogy ő nem akar hazamenni, hanem a mamánál akar aludni.Oké. "majd holnap jövök érted" mondattal el is mentem. Hazafelé sétálva elgondolkodtam azon amit Ellie mondott nekem délután.... Hmmmm... Lehet benne valami, de akkor is... -kétségeim vannak, de mikor nincsenek? :D
Amikor a kapuhoz értem láttam, hogy a szembe lévő ház ajtaja nyílik és egy magas ember lép ki rajt... Nem tudom, hogy Austin volt-e de én abban a pillanatban berohantam és eltűntem a sötétségben.

Másnap reggel még a szokottabbnál is később keltem.  Hétvége van de akkor is...De ma reggel másra keltem mint amire eddig szoktam.....Most arra ébredtem, hogy valaki rajtam átkúszva mellém fekszik az ágyba és ficánkol. Amikor kinyitottam a szemem.........................................