9. rész

Csak egy dolgot nem vettünk észre! Kamerák! Kamerák mindenhol! A suli előtt megálltunk és egy kicsit pihentünk.
Milyen vicces lenne ha ez meg lenne videón- röhögtem el magam.
Austin egyszerre riadtan és teljesen lesápadva nézett rám.
Austin, nem mondooood, hogy úgy "törtünk be" hogy ment a kamera?????? :O- sápadtam le én is.
-Én csak egy hónapja járok ide!!!- mentegetőzött.
Igaz, mert én már nagyon sok éve ide járok.... de még soha nem csináltam ilyet + senki se figyelte, hogy vannak kamerák.
-Most mi lesz?- kérdezte riadtan.
-Háááát....-mondtam gondolkodva- Menjünk vissza ééés....
-Miért, hogy még több videó legyen rólunk??? -kapta fel a vizet.
-Hülye gyerek nem azért!!!!! Ha a portás szobába bemegyünk, a videót le tudjuk majd törölni!
-Ooohhhhh, az jó lesz.-   mondta. egy kicsit feloldódva
Bementünk a szobába és már keresgéltük azt a részt amikor minket vesz deeeeeeee.................... van egy probléma... JELSZÓ! Basszuuuus!
Austin erre még jobban kiborult és pánikszerűen kezdte kiabáli :
-Ki fognak csapniiiii, dee meeennyireeee hogy kifognaaak!!!!!!
-Tégeeed??? Pfff. Én nyitottam ki a kaput meg az ajtót!!! Akkor én mit mondjak???
Aust erre csak idegesen mászkált fel-alá a szobában.
Mindent próbáltam. Suli megalapítása, igazgató születési dátuma, összes diák száma, még az én születési dátumomat is, de semmi.

De ami még jobban zavart, azt Austin. olyan pánikrohama volt, hogy egyszerűen megőrültem tőle. De ekkor szembe jutott, hogy a táskámban van egy pici csomag gumicukor. Kivettem és hozzávágtam Austinhoz, aki amint meglátta mit is dobtam hozzá, a földre rogyva próbálta kibontani a csomagot. Nem boldogult vele. Legalább elvolt vele amíg én találgattam a kódot. De megint bepöccent mégpedig azon, hogy nem tudja kibontani az "életét".. Jaaaajj Isteneem segíííts :D Persze nekem rögtön ment, erre megkapta azt a beszólást hogy "én már meglazítottam". Perszeeee.....
Már nem  tudtam mit írjak be kódnak, így a hülyeség mesteréhez fordultam.
-Austin mi a kód?- kérdeztem unottan.
-Próbáltad már az ABC-t?
-Miii????? ABC??? Komooly??? Austin ez egy híres suli, mi az,hogy ABC ennyire nem hülyéék!!!- világosítottam fel.
-Akkor 1,2,3 ?
-Komoolyan?- kérdeztem miközben a sírás kerülgetett.
-Ahaaaaaa- mondta, miközben a gumimacikat gyömöszölte a szájába.
Végkép elkeseredésemben odaültem mellé a földre és gondolkodtam. Austin se szó, se beszéd felállt és odament a géphez. Beírt valamit és   a gép  KIADTA AZ ÖSSZES VIDEÓT!!
Én meg se tudtam szólalni, sőt levegőt is elfelejtettem venni.
-Eeezt hooogyaaaan???- kérdeztem döbbenten.
-Magic ;)
-Nem vagy vicces!!! Mi a kód?
-Tudod, Becky, ahhoz képest, hogy kitűnő vagy, nem évszám vagy ilyesmi...
-Akkor???? -tápászkodtam fel.
-Nem fogod elhinni...- nevette el magát.
-Ha te mondod biztos nem.
-Érdekel? -nézet a szemembe.
Én csak bólogattam, mert annyira elvarázsolt a tekintete.
-A kód: 1,2,3 ABC

Na, a következő pillanatban Austin ölébe kerültem, ugyanis a válasz annyira meglepett és annyira hihetetlen volt, hogy egyszerűen le kellett hogy üljek ( másik szék meg nem is volt) Ahhoz képest, hogy reggel 9-kor indultunk, már délután 1 volt. Gyorsan letöröltük azokat a részeket, amin rajta vagyunk és óvatosan kisétáltunk a szobából. Az udvaron keresztül mentünk ahol nem rögzítenek a kamerák. Hűvös, borús délután volt. Reggel még elég volt egy rövid ujjú de most már a pulcsi is éppen hogy megfelel.Nem mondom, nem volt melegem, de ezt Austin is észrevette. Nagyon cuki dolog volt tőle, hogy odaadta a pulcsiját. És megint az a szerelmes érzés. Hazafelé menet Aust rájött, hogy a kulcsa otthon maradt, az anyukája pedig csak este ér haza. Nem volt szívem azt mondani, hogy" a te bajod vagy lelked rajta." Tudtam, ha ezt Ellie megtudja halott leszek de abban a pillanatban nem érdekelt.

- Ha már így alakult, nem várnád meg anyukádat nálunk. -kérdeztem kicsit zavarba jőve.
- De, És akkor kaphatok valami cukrot?
-Austiiiiiiiiiiiiin :D Nem hiszem el, hogy már megint ezen jár az a dió méretű agyadban. -mondtam röhögve
-Becky, nem még MINDIG, hanem MÁR MEGINT -javított ki.
Remek. akkor már megint. Ez is csak egy átlagos szombat. :)
Bementünk a házba és Austin gyorsan felrohant a szobámba. Rejtélyes módon, gumicukorért.

A nap többi részét el tévéztük vagy elnevettük. Végülis egy jó nap volt.
De Austin kapott egy SMS-t és ez az SMS kihatott a nap maradék részére ugyanis......................