8. rész

Amikor kinyitottam a  szemem megláttam Austint ahogy édesen vigyorog rám. Ettől annyira frászt kaptam, hogy elkezdtem sikítani. Aust egyből magához húzott a kezét a számhoz emelve abban a pillanatban megfogtam a kezét és ijedten kérdeztem:
-Teee iiit???? Hogyan???? Miééért??? Hogyaaaan???? 
- Vártalak, de nem jöttél ezért felhívtam Kate-et aki megmondta, hogy hol a pótkulcs. És nálam nincs gumicukor, ezért gondoltam, ha itt vagyok te adnál.- felelte magabiztosan.
-Hááááát öööhhmm.... remek de ugye tudod, hogy szombat van és nincs suli......... miért is adnék neked gumicukrot??
 Aust ezzel nem is foglalkozott........ Mint az őrült, röhögve elkezdett rángatni és kiabálta, hogy:
-Mert a gumicukor az éééééééleteeeeeeeeeem!!!!! Anélkül neeem lééééteeezeeeeeem!!!!
És még egy csomó baromságot kiabált nekem, amikor végre ki tudtam nyögni, hogy a polc alatti dobozba
talán akad pár szem. Soha nem láttam még annyira boldognak. :)
Végül is lent megette a hülye cukorkáit amíg én készülődtem, mert el kellet menni a sulihoz, mivel otthagyta a telefonját és engem is el akart vinni... Hurrá!. De amint a kapunkat elhagytuk, eszembe jutott az a mondat amit Ellie mondott. Lefagytam. Levegőt se vettem. Eszembe jutott, hogy tegnap mennyire össze voltam törve, és persze a seregélyek is bevillantak a fejembe . Aust megállt mellettem és jó barát létére megkérdezte, mi  a bajom. 
Elmondtam neki, hogy tegnap memyire rosszul esett, hogy észre se vett és csak a seregélyekkel foglalkozott. Meg hogy tegnap nem együtt jöttünk haza, mert velük volt egész nap... Láttam rajta, hogy rosszul esik neki, hogy ezeket a fejéhez vágom, de akkor is.... Tudja meg mit éreztem!!! Némán mentünk egymás mellett az úton. Senki sem szólt a másikhoz. Sulihoz érve aztán megtört a csend. Én voltam. 
-Austin mégis hogyan akarsz bejutni???? Minden zárva van.
-Háááááááát tudoood Becky a te ötletedet várnám...- mondta mosolyogva.
-Na azt várhatod egy darabig.....- nevettem el magam.

De egyszer csak felcsillant a szemem, ugyanis a hátsó kapu nyitva volt. Gyorsan besprinteltün, de jött a következő fejtörő. Az ajtó zárva. Na ilyenkor jó a hullámcsat. Tudom, senki nem hinné el de tényleg bevált! Austin csak nézet mint "Jani a moziban" és szóhoz sem jutott a mutatványomtól. Végül bement a terembe amíg én kint vártam, aztán illedelmesen elfutottunk.... Csak egy dolgot nem vettünk észre.......!!!!