11. rész

 De abban a pillanatban magához húzott és megölelt. 2 teljes hosszú percig tartott ez az egész, de egyszer mindennek vége van, ahogy ennek is. Austin csak a szokásos "édin nézek rád" nézését vette elő és ezzel nekem totál végem lett..... Nem nagyon rémlik, hogy ekkor mi történt mert mind a ketten hullák voltunk.
Reggel amikor felébredtem Austin nem volt mellettem!
Először nagyon megijedtem, hogy hova a francba mászott. De aztán megláttam, hogy az ágyam mellett

fekszik a földön.... Pfff ...Austin Mahone méltóztatott a földre mászni. Wooww. :D
Nem bírtam ki röhögés nélkül.. Ahogy ott összegömbölyödve feküdt és valami rosszat álmodhatott mert össze-vissza csapkodott + azt kiabálta hogy : NE NEEE MENJ BEEE ÁÁÁÁÁÁHHH 
Végül annyira hangosan röhögtem,hogy felébredt.
 Szegény, nem nagyon vágta, hogy került le, de nem is érdekelte.

Aust még egy kicsit visszakúszott az ágyamba, addig én lementem a konyhába mert, ahbár nem voltam éhes, érdekelt mi van ott.
Nagy meglepetésemre Apuval találkoztam, abban a pillanatban tisztára lesokkolt az egész.
Ő csak a kezét lengette a szemem előtt, mert nem értette miért vagyok ennyire furcsa. Váltottam vele két szót aztán rohantam fel a szobámba.
Austin szokásához hívően gumicukrot keresett az öcsémmel. Rögtön elráncigáltam a doboztól és suttogva hadartam neki amit kellett. 
-El kell tűnnöd innen!!
-Mii??? Méert? -értetlenkedett.
-Mert apa hazajött!
-Aztán?
-Ha megtudja, hogy egy srác van itt akkor én halott vagyok!
-Jóójóóó de hogyan menjek ki?
Abban a pillanatban mind a ketten Marcira néztünk aki csak egy értetlen vigyort dobott válaszul.
-Te is arra gondolsz amire én?- kérdeztem  rejtélyesen.
-Te is arra gondolsz, hogy milyen jó lenne egy gumicukor házba lakni, gumicukor emberekkel?
-Austin 2 kérdésem van
-Lökjed- felelte magabiztosan.
-Miéééért????? és Hogyan jut eszedbe ilyen baromság??????
Austin csak egy Austinos mosolyt dobott. Ez nála a  "ez egy Austinos dolog, ne kérdezd" válasz.
Visszatérve az öcsémre. 
-Marci elterelné apu figyelmét, addig amíg te ki Temple Run-ozol a házból.
-Öhhhmmm dee....
-Nincs de!- vágtam közbe és Aust is rájött, hogy nem érdemes vitába szállni velem.

Marcit letessékelve a lépcsőn apához löktem és közbe mind a két srácra figyelte. Marci valami kígyóról hadobált, mikozben apa figyelmesen hallgatta. 
Austin gyorsan kiment és haza is futott. Az anyukája otthon volt, úgyhogy be tudott menni.
Apának ebből a kígyós sztoriból az jött le, hogy én mondam ezt Marcinak ami teljes mértékben................Háááááát igaz :D
De egyszer csak a kígyóról átváltott..............................................................